Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)
A 2003. ESZTENDŐ - KIÁLLÍTÁSOK
Hans Temple (Littau, 1857 - Bécs, 1931) Pulszky Károly arcképe, 1884 (47. kép) Vászon, olaj, 67,5x55,5 cm Ltsz.: 58.8. A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának tulajdona. A festmény 1958-ban, magántulajdonból került a Múzeum gyűjteményébe. A látogatóban önkéntelenül megfogalmazódik a kérdés: miként köthető az érett reneszánsz portréművészet egyik híres főműve, Sebastiano del Piombo Férfiképmása. a 19. századi bécsi akadémizmus mesterének, Hans Templének e festményéhez? A két mű egymás mellett történő szerepeltetésére Pulszky Károly születésének 150. évfordulója adott alkalmat. A kiváló művészettörténész gyűjtőtevékenységének egyik legjelentősebb szerzeménye a bemutatott Piombo-festmény. Pulszky Ferenc, a kitűnő műértő és régiségbúvár, a magyar politikai emigráció londoni rezidense Solferino (1859) után kiábrándultan hazatért, és 1867-ben elfogadta a Nemzeti Múzeum főigazgatói állását. Külföldön folytatott tanulmányai után szintén ekkoriban tért haza fia, Károly, alapos felkészültségű és széles látókörű műítész, aki Lipcsében szerzett bölcsészdoktori diplomát. Pulszky Károly kiemelkedő szakértelme bőven kapott kibontakozási lehetőséget. Báró Eötvös József minisztersége alatt az Esterházy Képtár megvásárlásával (1870) megindult az országos közgyűjtemények alapítása. A későbbi Néprajzi Múzeum alapját képező RómerXantus-féle gyűjteményt 1872-73-ban vásárolták meg. 1873-ban a bécsi világkiállításon Pulszky Károly közreműködésével sikerült megszerezni egy kollekciót, amely a leendő Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek alapját képezte. A későbbi Természettudományi Múzeum gyűjteményének jelentős részét alkotó Lobkowiczféle ásványgyűjtemény megvásárlása Pulszky Ferenc nevéhez köthető. Pulszky Károly tehetsége, tanulmányai, tapasztalatai, illetve a külföldi múzeumok és műgyűjtemények ismerete által a 19. század egyik legnagyobb hazai műértőjévé vált. Tevékenyen részt vett két jelenlegi országos közgyűjtemény, az Iparművészeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum alapításában és a gyűjtemények gyarapításában, működésben azonban egyiket sem láthatta. Az Országos Képtár igazgatójakéntjavasolta az új intézmény, a mai Szépművészeti Múzeum létrehozását, melynek tervezetét az Országgyűlés 1894-ben fogadta el. Szakértelme és ösztönös megérzései segítségével virtuóz gyűjtőként jó és kiváló műveket vásárolt Magyarországnak az európai műtárgypiacon, elsősorban 15. századi olasz és 1500 körül készült németalföldi képeket. Működésének koronája volt az állandó kiállításunkról ez alkalommal kiemelt Sebastiano del Piombo festmény. A vásárlás megítélésének kapcsán az országos politika Pulszky ellen fordult. A Pulszky-ügy, a parlament politikai csatározásaitól kísérve, több mint két éven át volt napirenden, és az e körül kialakult hangulat Pulszky Károlyt az ország elhagyására késztette. Herczeg Ferenc A gótikus ház című írásából (1939), melyjpár inkább legendákon, mint tényeken alapul, megismerhetjük az ügy következményeit: „A legmegrázóbb és mondhatnám: a legmagyarabb halált Pulszky Károlynak rendelte a sors. 1896-ban a kultuszminisztérium büntető följelentést tett ellene. Azzal gyanúsították, hogy hűtlenül kezelte az állami pénzt, melyet rábíztak, hogy műtárgyakat vásároljon Olaszországban. Mivel a Pulszkyak rendületlen és harcias
