Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

Ég és Föld határán. A „hegyből kilépő tehén" motívuma

Mögöttük egy másik, a hegy belsejéből éppen előbukkanó kobraistennő, nyakában (

nh-je\\e\, valamint egy nbw-jelen és az „alsó ég" hieroglifáján álló keselyű követi egymást. A tehénistennővel szemben ismét a „Két Úrnő", a kobra és a keselyű jelenik meg nbw-jeleken, a kobra alatt pedig még egyszer elhelyezték az „alsó ég" hieroglifáját. A szimmetrikusan ábrázolt két istennőpár csak részben ikonográfiái motívum, részben ugyanis nyelvi jelként értelmezhető: Hathor egyik aspektusát, a „Két Ország úrnője" (nb.t tl.wj) titulust jelképezik. Nyelvi értékükre utalnak a kiegészítő hieroglifák (/-jelek) az „alsó ég" alatt, illetve a jobb oldali kobra mögötti Stj.t felirat. Az istennő teste fölött, a vele szoros kapcsolatban megjelenő szárnyas kobra szintén egyik aspektusára utal, de itt nem annyira nyelvi, mint inkább ikonográfiái jelről van szó.

4 A kompozíció másik központi alakja az istennő előtt libációs áldozatot bemutató halotti pap. A jelenet két főszereplője két jelentéssíkon működik: a cselekmények egymással egy időben történnek. A mitológiai síkon az istennő egy ikonográfiailag pontosan meghatározott rend szerint „kilép" a Nyugati hegyből, miközben a rituális síkon áldozatot mutatnak be neki. Nyilvánvaló, hogy a két történés egymást feltételezi és ugyanakkor ki is egészíti. A tárgyalt képet megelőző jelenet (2. kép), amelyet kétoszlopos formula választ el az előbbitől, a sír előtt zajló temetési szertartás utolsó pillanatait rögzíti. A mumifikált halott a Ramesszida-kori thébai szokás szerint piramidionnal fedett sírja bejáratában áll, amely fölött két oldalt a dwl.t (Túlvilág) és az jmnt.t (Nyugat) felirat jelzi a történések nem-evilági helyszínét. Előtte siratóasszony kuporog egy kis áldozati asztal mögött. A siratóasszony mögött az alvilági istenség jelképe, az jmj-wtszimbólum kapott helyet (felirat: c

3b.t, nb jmnt.t), majd a halotti szertartást végző pap következik, aki bal kezében (

nh-]e\et fog, a másikban egy s/im-jogart nyújt előre a múmia felé. A kinyújtott kar fölött egy kobraistennő hieroglifáját helyezték el, kiegészítve néhány további írásjellel, melyeknek olvasata: w'dj.t dwLt(j). A múmia előtt olvasható két rövid szövegoszlop az Ozirisszal azonosult halott adatait tartalmazza (Wsjr nb hh nb(.t) pr $m

(

j.t-Jmn), amiből kiderül, hogy életében a karnaki Amon templomának énekesnője volt, a nevét viszont nem közli. A rituális sík ismét együtt jelenik meg a párhuzamosan történő mitológiai eseménnyel: Ozirisz az alsó-egyiptomi koronával a fején ül a trónusán, kezében c

nhjelet tartva, fejénél a «ir-felirattal. Előtte a földön ismét egyym/'-wí-szimbólum, ami kissé eltér az előbbitől, valamint egy lótuszvirággal díszített kúpos fedelű edény és egy salátaféle kapott helyet. Ozirisszal szemben egy szárnyait kitáró kobra látható, aki a halottaiból újjáéledt, alsó-egyiptomi koronát viselő istent védelmező északi védőistennő. 4 A „Két Ország úrnője" titulus maga is összeköti a kobraistennőt és Hathort: eredetileg az előbbi viseli, aki viszont Napszemként már a Koporsószövegekben Hathor egyik megjelenési formájává válik: Altenmüller, B., Synkretismus in den Sargtexten (GOF IV/7), Wiesbaden 1975 (a továbbiakban Synkretismus), 35 és 131-132.