Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)

Egy titokzatos szépség és egy Claude Vignon attribúció: A budapesti Alvó Magdolna

EGY TITOKZATOS SZÉPSÉG ÉS EGY CLAUDE VIGNON ATTRIBÚCIÓ: A BUDAPESTI ALVÓ MAGDOLNA A budapesti Szépművészeti Múzeum egyik legelbüvölőbb, legmegindítóbb kincse az a festmény, amely egy gazdagon öltözött és felékszerezett, brokátpárnán pihenő bizonyára alvó fiatal nőt ábrázol (23. kép). A kép nemcsak szépséget, hanem több problémát is hordoz eredetét, attribúcióját és témáját tekintve. A nagyközönség számára a legizgalmasabb kérdés valószínűleg az, hogy ki ez a nő. Ezt a talányt meggyőző módon válaszolta meg Barkóczi István 1995-ben megjelent katalóguscímszava.

1 A festményt alighanem mind a négy oldalán jelentős mértékben körülvágták, ami hozzájárult a kép szokatlan arányaihoz, és monumentális hatást adott a nőalaknak.

2 Szinte bizonyos, hogy az ábrázolt Magdolna, az ellenreformáció utáni katolikus Európa festészetének egyik legkedveltebb témája. Ekkorra elvesztette korábbi attribútumait, a kenettartó tégelyt és a koponyát, kezében kendőt tart, arcát könnyek áztatják, orra és szeme sírástól vörös. Miután átélte katarzisát, a megtérés nyugalmában merült álomba. Az alvó Magdolna ábrázolásának kiemelkedő előzménye Caravaggio korai Bűnbánó Magdolnája ( 1593-94 k.; ma a Galleria Doria Pamphilj gyűjteményében, 24. kép). Caravaggio Magdolnájának arca is sírástól vörös, sőt duzzadt a könnyektől, magányosan ül, lehajtott fejét ékszerek övezik. Az alakot az olasz mester is enteriőrbe helyezte, drága damasztba öltöztette. A nő hosszú ujjú, míves részletezettséggel ábrázolt fehér ingét ékszerek szegélyezik, egymásra tett kezeit ölében nyugtatja, fejét álomban vagy mély meditációban lehajtja. A festmény - Caravaggio legkorábbi római alkotásainak egyike - olyan benyomást kelt, mint egy vallásos tematikára alkalmazott zsánerkép. Bellori egyenesen azt feltételezi, hogy Caravaggio eredetileg egy kis székben ülő, haját szárító leány portrétanulmányaként festette meg a képet. A művész - állítja Bellori - csak később helyezte el rajta a kenettartó tégelyt, az ékszereket és más elemeket, „la finse per Madalena" („színlelve, hogy a leány Magdolna").

3 A kép keletkezésének idején a római egyház éppen felülvizsgálta azt a nézetet, mely szerint Magdolna prostituált lett volna. Cesare Baxonms Annales Ecclesiastici című munkájának 1590-ben megjelent olasz fordításában a szerző azt állította, hogy Magdolna nem szajha volt, hanem kicsapongó és hiú asszony („incontinente e vana"), ' Barkóczi. I., in Treasures of Venice: Paintings from the Museum of Fine Arts Budapest (exh. Minneapolis Institute of Arts), New York 1995, 21.sz., 120, 122. 2 Ráadásul a festmény felső széléhez egy 8 cm széles csíkot toldottak, nagy valószínűséggel a 19. század folyamán. Ehhez 1. Barkóczi, i.m. (l.j.) 21.sz., l.j., 216. 3 A kérdés vitájához 1. Hibbard, H., Caravaggio, New York 1983, 50-51; Bellori, G.P.,Le vite de pittori, scultori e architetti moderni, Róma 1672, 203.