Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)
'Jacob de Backer invenit' - A Szaglás allegóriája. A Szépművészeti Múzeum egyik új szerzeményű képéről
Van Mander életrajzgyüjteményében (1604) úgy emlékezik meg Backcrről, mint nem sokkal korábban fiatalon elhunyt, tehetséges festőről. 13 Van Mander szerint az antwerpeni születésű Backer először a festő és műkereskedő Anthonis van Palermónál lakott, aki rendkívül keményen dolgoztatta, műveit pedig gyakorta Franciaországban értékesítette. Később Backer Hendrick van Steenwijckhez költözött, ahol továbbra is rendkívüli buzgalommal folytatta munkáját. Van Mander szerint a sok görnyedés és a kevés testmozgás okozta korai halálát, amely Palermo mester lányának karjai közt érte. A csupán harminc évet élt Backert Van Mander Antwerpen egyik legjobb koloristájaként aposztrofálta, műveiről pedig a következőket jegyezte fel: „mindenhol keresettek, és sok helyen díszítik a műkedvelők kabinetjeit vagy szobáit". 14 Bár Grève szerint Backer azok közé a mesterek közé tartozott, akikkel a fiatal Van Mander személyesen is megismerkedett, 15 Müller Hofstede úgy véli, Van Mander forrásai félrevezetőek lehettek. Egyrészt Backer neve nem szerepel az antwerpeni festőcéh jegyzékében, sem mint Anthonis van Palermo, 16 sem mint id. Hendrick Steenwijck 17 tanítványa, továbbá a Backernak tulajdonított képeken semmilyen hatását nem lehet felfedezni annak, hogy második mestere architektúra festő volt. 18 Müller Hofstede Backer oeuvre-jének összeállítása során két datált, és két, a 18. században dokumentált festményéből indult ki, és ezen művek stiláris jellemzőit alapul véve kísérelte meg elkülöníteni alkotásait a korabeli flamand mesterekéitől. Müller Hofstede Backert az antwerpeni festészet Rubens előtti korszakának egyéni hangú képviselőjeként jellemezte, akinek formanyelve szorosan kapcsolódik a kései firenzei-római manierizmuséhoz. Ez elsősorban a Vasarit és Jacopo Zucchit idéző mozdulatokban, valamint a mezítelen testek márványosan sima megfestésében nyilvánul meg. Bár a bizonyosan Backer nevéhez köthető művek száma meglehetősen csekély, Müller Hofstede tanulmánya óta mind a művészettörténeti szakirodalomban, mind a műkereskedelemben egyre újabb és újabb, az antwerpeni mesternek attribuait képek tűntek és tűnnek fel. E. Leuschner hívta fel rá a figyelmet, hogy a Backernak attribuait képek művészi minősége- témaválasztásuk és olaszos stílusuk hasonlósága ellenére nagyon egyenetlen. Ezért javasolta az ún. 'De Backer' group terminus bevezetését, 13 Backer életrajzi adatainak hiányában Van Mander biográfiája mellett a festő szignált, illetve dokumentált müvei alapján próbálták meg születésének és halálának dátumait kikövetkeztetni. Leginkább Müller Hofstede {Jacques de Backer [12.j.] különösen 229-230) teóriája vált elfogadottá (1540 körül kevéssel 1600 előtt), de a szakirodalomban felmerültek más javaslatok is. Vö: Leuschner, E.. Defining De Backer. New Evidence on the Last Phase of Antwerp Mannerism before Rubens, Gazette des Beaux-Arts 87 (2001) 167-192, 3.j. 14 ,,Sijn dinghen worden over al seer gesocht en begeert / en verciere in veel plaetsen der liefhebbers cabinets oft cameren." (231 v46 és 232r0 1 ): Van Mander, C, Het Schilder-Boeck, Haarlem 1604. A Backerröl szóló rész: 231 vi 6 232r09. Karel van Mander müvének kritikai kiadása: Miedcma, H., The Lives of the Illustrious Netherlandish and German Painters from the first edition of the Schilder-hoeck (1603-1604) with an introduction and Translation I IV, Doornspijk 1994-1997. 15 Grève, H.E., De Bronnen van Care! van Mander voor ,, Het Leven der Doorluchtighe Nederlandtsche en Hoogduytsche Schilders ", 'S-Gravenhage 1903, 9. 16 Anthonis van Palermo (1503 vagy 1513-1589 k.), 1545-től volt mester Antwerpenben, müvei nem ismertek. 17 id. Hendrick van Steenwijck (1550 k 1603), 1577-től volt mester Antwerpenben. 1!i Müller Hofstede, Jacques de Backer ( 12,j.) 229.
