Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)
Guidoccio Cozzarelli Jézus keresztelése lunettája - rekonstrukciós javaslat
Míg a moszkvai töredék a sienai kutatások perifériáján maradt, a sinalungai Jézus keresztelése oltárkép Cozzarelli legismertebb és sokak által legsikerültebbnek tartott munkája ( 12. kép). Ez utóbbi képpel kapcsolatban Ludwin Paardekooper arra is rámutatott, hogy az ábrázolt téma meglehetősen ritkán jelenik meg sienai oltárok fő témájaként, és Taddeo di Bartolo 1397-es triorai oltárképét jelölte meg, mint az egyetlen ismert előzményt. 22 Valóban, míg a sienai korareneszánsz festészetben Jézus keresztélésének jelenetét gyakran megtaláljuk kisléptékű ábrázolásokon miniatúrán, predellajeleneteken vagy custodia borítón (?), 23 - ez az ikonográfia felettébb ritka nagyobb léptékű ábrázolásokon, kiváltképp narratív ciklustól független formában. Egy másik Jézus keresztelése ábrázolás Cozzarellitől így egyszerre jelentős adalék a téma történetéhez a sienai quattrocento művészetében és fontos ikonográfiái analógia a mester ismert munkájához is. Összefüggéseiről pontosabb képet kapunk, ha megvizsgáljuk a művész oeuvre-jében elfoglalt helyét, a sinalungai változathoz való viszonyát, és tágabb környezetében a Sienán kívüli művészethez való kapcsolódási pontjait. A budapesti-moszkvai Jézus keresztelése datálását illetően a budapesti képre még nem született javaslat, míg Viktoria Markova a moszkvai képről úgy gondolja, hogy 1486 után készült és a sinalungai oltárkép középső részének későbbi variánsa. 24 Cozzarelli műveinek kronológiája kevéssé kutatott téma, különösen legkorábbi ( 147080 k.) és legkésőbbi ( 1498-1516/17) munkásságát szinte teljes homály fedi. Ez további jelentőséget kölcsönöz az itt részben rekonstruált műnek, amelyet stiláris jegyei alapján, úgy gondolom, valójában a művész legkorábbi ismert munkái közé sorolhatunk. A kép korábban készülhetett, mint a sinalungai Jézus keresztelése és más, az 1480-as évek elejéről származó, biztosan datálható munkák, mint a sienai dóm számára 148082 körül készült miniatúrák vagy a szignált és datált Trónoló Madonna angyalokkal, Szent Jeromossal és Boldog Colombinivel 1482-ből (Siena, Pinacoteca Nazionale, ltsz. 367). A korábbi müvek között csak egy helyezhető el biztosan időben: a paganicói San Michèle templom oltárképe, amelyet Gaudenz Freuler meggyőzően 1475-re datált, a kép csupán feljegyzésben fennmaradt, töredékes, egykor „.. .XXV"-re végződő felirata alapján. 2 *' Úgy tűnik, lunettánk készítési ideje a fenti művek közötti fél évtizedbe, az feljegyzés). Van Marie sem utal erre a műre 1937-ben, egy évvel azután, hogy a kép Berenson listáiban feltűnt (vö. Van Marie, i.m. [l.j.] 384). Tekintve, hogy jelenleg semmilyen más bizonyítékunk nincs ennek a darabnak a létezésére, talán azt sem lehet kizárni, hogy Berenson hivatkozása téves és valójában a budapesti táblára vonatkozik (amely szintén szerepel a listákban). 22 Paardekooper, i.h. (l.j.) 53. 23 Ld. miniatúrák: Benvenuto di Giovanni (Hága. Koninklijke Bibliothek, KB, 78 A34c), Sano di Pietro (Pienza, Museo Diocesano, Antifonárium A I, fol. 185r; Bologna, Museo Civico Médiévale, Ms 562, fol. 120v); predellaképek: Domenico di Bartolo (3. kép); Giovanni di Paolo (Oxford, Ashmolean Museum; London, National Gallery); Sano di Pietro (egykor Brunati gyűjt., vö. Angelelli, W. - De Marchi. A.G., Pittura dal Duecento al primo Cinquecento nelle fotografie di Girolamo Bombelli, Milano 1991, 252, 529. kép); Girolamo di Benvenuto (vö. 19.j.) és Giovanni di Paolótól egy custodia borító Keresztelő Szent János szobrához (?) (Pasadena, Norton Simon Museum). 24 Markova. 2002 (7.j.) 148, ahol tévesen az áll, hogy a sinalungai Jézus keresztelése 1486-ra keltezett. Ez az évszám Cozzarellinek a sinalungai San Bcrnardinóban őrzött másik munkáján, a szignált és dalált Szent Simon és Tádé oltárképen jelenik meg. 25 Freuler, G., Biagio di Goro Ghezzi a Paganico, Milano 1986, 134, a következő munkák alapján: A. Ademollo, / monumenti medio-evali della Provincia di Grosseto, Grosseto 1894, 30, és E. Cappelli, Paganico e il suo territorio, L 'Ombrone, 1893. jan. 1. 1 1 1
