Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)
Önzetlen adomány vagy egészséges kompromisszum? Néhány adalék egy Greco-kép ajándékozásának hátteréhez
nem ment volna bele egy olyan számára egyértelműen hátrányos csereügyletbe, ahol a Bűnbánó Magdolna önmagában nagyobb értéket képviselt, mint az az összesen 2. 375. 000 koronára becsült 24 régi festmény, melyet gyűjteményéből végül kiengedtek az országból. 24 Érdemes ennek kapcsán megjegyezni, hogy a kiviteli listán nem szerepel El Greco másik két, ekkor még Nemes Marcell tulajdonában lévő festménye, mint ahogy Munkácsy egyetlen müve sem, pedig mint kiderült, a gyűjtő szeretett volna ezek közül legalább néhányat kivinni magával. Nemes ezt a kompromisszumot feltehetően azért és csakis azért fogadta el, mert számára a pénzben kifejezhető, közvetlen anyagi haszonnál mindig is fontosabbnak bizonyult a hírnév és a (címekben is kifejezett) társadalmi megbecsülés, illetve az önmagáról, mint a hazai kultúrát önzetlenül támogató, nagyvonalú mecénásról kialakított kép, a „Nemes-imázs" életben tartása. 25 Petrovics tudta ezt róla, hiszen évtizedek óta jól ismerte a gyűjtőt és emberi gyengéit, s kiváló érzékkel ragadta meg a pillanatot, hogy -miközben ő maga is gesztust gyakorolhatott felé —, megszerezzen tőle egy ritka, nem is remélt remekművet a Szépművészeti Múzeum számára. Mindent összevetve úgy tűnik, hogy talán nem is Jánoshalmi Nemes Marcell ennek a történetnek az igazi főszereplője, hanem sokkal inkább a szerényen háttérbe húzódó múzeumigazgató, aki ritka pszichológiai érzékről, s vérbeli jogászhoz illő érvelési készségről tanúságot téve, a becsvágyó műgyűjtőt, s az aggályoskodó minisztert egyaránt A Szépművészeti Múzeum Irattárában megtalálható az a Térey Gábor által ellenjegyzett, becsült értékeket is feltüntető mütárgylista, mely a Nemes-féle gyűjteményből Münchenbe kiengedett huszonnégy képet tartalmazza. L. SzM Irattár 4/1921. sz. akta: 1. Tiziano után, La Fede; 2. Pieter Brueghel után, Királyok imádása; 3. Holbein iskola, VIII. Henrik arcképe; 4. XVI. századi olasz festő, Férfi gitárral; 5. Ter Borch, Férfiképmás; 6. XVIII. századi francia festő, Férfiképmás; 7. Rubens műhelye, Pál megtérése; 8. XVI. századi német festő, Szent Család; 9. Boucher modorában, Mitológiai jelenet; 10. XVI. századi olasz festő, Tóbiás; 11. XV. századi olasz cassone oldala; 12. XVIII. századi angol festő, Női képmás; 13. Ferrarai iskola, Szent György; 14. Domenico Tiepolo, Krisztus a kereszten, 15. Jacopo del Sellaio, Háromkirályok; 16. Tiziano után, Vénusz a tükörrel; 17. Veronese modorában, Sába királynője; 18. XV századi toszkán mester, Mária szentekkel és angyalokkal; 19. Jan van Goyen modorában, Tengerparti táj; 20. Füger iskola, Női képmás; 21. Van Dyck modorában, Női képmás; 22. Strigel modorában, Férfiképmás; 23. XV. századi olasz festő, Krisztus siratása; 24. XV. századi velencei mester, Madonna. 25 Nemes Marcell önérzetét mindig nagyon bántotta, ha egyszerűen műkereskedőnek titulálták, illetve kétségbe vonták mecénási érdemeit. Jól példázza ezt többek között a gyűjtő egy 1910. július 10-én RipplRónai József festőművészhez írt levele, melyben arról panaszkodik barátjának, hogy kitüntetése kapcsán milyen rosszindulatú, s igaztalan állítások jelentek meg róla a Pesti Futár hasábjain (Nemes Marcell említett levele 4805/b sz. alatt megtalálható a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában). Feltehetően hasonló okokkal magyarázható, miért akarta visszafizetni Nemes 1921-ben az általa korábban a Szépművészeti Múzeumnak eladott Abraham van Beyeren-féle Gyümölcscsendélet 20. 000 koronás vételárát.
