Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
A Régi Képtár új Salvator Mundi-ábrázolása Quentin Massys műhelyéből
Sint-Truiden-ben kiadott művének egyik metszetén Krisztus ugyancsak a budapesti kép ábrázolási típusát idézi (49. kép). 91 A bemutatott példák alapján feltételezhető, hogy a Szépművészeti Múzeum tulajdonába került, 1530 tájára datálható festmény a háromnegyed alakot mutató, térdkivágatos Salvator Mundi-ábrázolások egyik legkorábbi ismert példája a németalföldi művészetben. A tábla mestere Krisztusnak olyan, többféle ikonográfiái hagyományt magába olvasztó képét festette meg, amely egyrészt a Németalföldön különös népszerűségnek örvendő portrészerű Szent Arc-ábrázolások fiziognómiai sajátosságait hordozza, másrészt az áldás és megváltás gondolatát is kifejezésre juttatja. A Megváltó e hitelesnek tekintett képmásához egy a portréfestészetben használatos, akkoriban mindenekelőtt Itáliában divatos formátumot választott, amely Madonna-képeken Északon is népszerű volt, és amely a trónoló testhelyzet érzékeltetésével Krisztust egyben királyként, mennyei uralkodóként is ábrázolta. 92 A tábla, amely a többnyire magándevóciós használatra készült németalföldi Salvator Mundi-képekhez képest lényegesen nagyobb, méreteivel is inkább a portréábrázolásokhoz igazodik. A spanyol Fernando Gallegos egy monumentális oltár fő témájává tette a Megváltó Krisztus ábrázolását (47. kép), Németalföldön azonban a Salvator Mundi-téma jórészt megmaradt a kisméretű devóciós képek műfajában. A MESTERKÉRDÉS A budapesti Salvator Mundi-festmény ikonográfiái sajátosságai, részletmegoldásai, a németalföldi prototípusokhoz való számatlan kapcsolódása arra mutatnak, hogy mesterét a 16.század első felében működő északi festők között kell keresnünk. Véleményem szerint a mü Quentin Massys műhelyében készült, feltehetően a mester életének utolsó éveiben, 1530 körül. Ezt a feltevést az eddig tárgyalt kérdéseken túl a festmény részletformáinak stíluskritikai vizsgálata is alátámasztja. A Quentin műhelyében készült Salvator Mundi-képeket szinte kivétel nélkül szigorú, frontális kompozíció jellemzi. A Krisztus-alak frontális beállítása, amely a budapesti kép fontos jellemvonása, a 16. század második harmada táján már kissé archaikusnak számított. A Quentin műhelyét átvevő Jan férfialakjai pl. sohasem jelennek meg frontálisan, mindig a középtengelytől kissé oldalra fordulva láthatók. Quentin figuráinak egyik jellegzetes vonása, hogy a pupillák magasan, a szemgolyó felső részén helyezkednek el, 93 a budapesti kép Krisztus-alakján is megfigyelhető. A budapesti Salvator Mundi áldást adó jobbjának beállítása szinte pontosan megegyezik Quentin raleigh-i Krisztusának kéztartásával (44. kép). Az ötvösmüvű kereszt kiemelkedő művészi kvalitása, valamint az antwerpeni Koninklijk Museum voor Schone Künsten Salvator Mundijának kezében tartott kereszt nagyon hasonló festésmódja arra utal, hogy e részlet talán magának Quentinnek a kezenyomát viselheti. A díszes kereszt ikonográfiái programja az evangélistákkal és szimbólumaikkal ugyancsak közel 91 Liège, Université, Bibliothèque générale, Ms. 1096, fol. 16v. Vö. Smeyers i.m. (20.j.) 8. kép 92 Vö. RDK III., 692 skk, Christus als König 93 E két körülményre Jan Massys monográfusa, Leontine Buijnsters-Smets hívta fel a figyelmemet, akinek a budapesti festményre vonatkozó szíves megjegyzéseiért ezúton mondok köszönetet.
