Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

A Régi Képtár új Salvator Mundi-ábrázolása Quentin Massys műhelyéből

lik. A ritka kivételek közé tartozik Rogier Braque-triptichonjának Krisztusa, amelynek kezében fémglóbusz jelenik meg.

77 A TÍPUS PROBLÉMÁJA A budapesti festmény a Salvator Mundi németalföldi ábrázolási hagyományában szokatlan, a figurát a térd vonalában elvágó kompozíciót mutat. A térd alatt elvágott figura formátumának Itáliában egészen a 14. század közepéig nyúló hagyománya volt. A firenzei Santa Maria Novella templom Strozzi-kápolnájának Andrea Orcagna által festett életnagyságú Krisztus-alakját példának okáért ebben a kivágatban láthatjuk.

78 A portréfestészetben elsőként egy északi festő, Justus van Gent alkalmazta a térd vonalában elvágott figuratípust az 1470-es években Federigo Montefeltre megbízásából, az urbinoi palota díszítésére festett, híres férfiakat ábrázoló történeti portrésorozatán. A 28 képből álló sorozat részben félalakos, részben térdkivágatú kompozíciókat tartalmaz.

79 Justus ezt a formátumot akár Giovanni Santitól is átvehette, akivel együtt dolgozott az urbinoi herceg szolgálatában.

80 Az itáliai portréfestészetben a háromnegyed alakos típus a 16. század első felében, valószínűleg éppen Justus van Gent hatására vált divatossá. Raffaello 151 l-l 2-ben festett, II. Gyula pápát ábrázoló képmása Justus IV. Sixtus pápájának tükörképes kompozícióját mutatja.

81 Tiziano, aki többek között megfestette a Raffaello-kép replikáját is,

82 Eleonóra Gonzaga urbinoi hercegnőt ábrázoló, 1536-38 között festett portréján szintén ezt a kivágatot alkalmazta.

83 Tiziano müvei mellett Bronzino Eleonóra da Toledo toszkán nagyhercegnőt megörökítő, 1545 körül készült képmása, valamint a torinói Galleria Sabauda-beli, 1550 táján festett, előkelő hölgyet ábrázoló portréja a térdkivágatú típus legkiemelkedőbb példái.

84 A németalföldi portréfestészetben bár nem túlságosan gyakori, de vannak példái a fi77 A fémglóbusz motívuma egy Memling-követő által a 15. század végén festett tondón is feltűnik (New York, Metropolitan Museum of Art, The Michael Friedsam Collection, Ltsz.: 32.100.54.) A festmény előképe minden bizonnyal a Braque-triptichon Krisztusa lehetett. De Vos, i.m. (25.j.) 344, A12. Vö. Kovács, i.m. (29.J.) 105, 5. kép 78 Vö. Mader - Hoffmann, i.m. (13.j.) 42. 79 Lásd pl. a jobbjában könyvet, baljában hosszú jogart tartó ifjú Salamont ábrázoló festményt. Friedländer i.m. (24.J.) III. (Dirk Bouts and Joos van Gent) 112.

t. 103.kép. Vö. De Patoul - Van Schoute, i.m. (50.j.) 403-09. A táblák egy része a párizsi Louvre-ba, másik része pedig az urbinoi Galleria Nazionale délie Marche gyűjteményébe került. A mell, ill. a derék vonalában elvágott portrékkal szemben a térdkivágatú kompozíciók már érzékelhetővé tették az ábrázolt személy ülő, vagy álló testhelyzetét. Vö. Campbell, L., Renaissance Portraits. European Portrait-Painting in the 14th, 15th and 16th Centuries, New Haven - London, 1990, 54-61. 80 Santi a térdkivágatot előszeretettel alkalmazta Madonna-ábrázolásain (pl. Sacra conversazionekompozíciók, Gradara, Rocca; Montefiorentino, Convento; Urbino, Galleria Nazionale delle Marche; Fano, Pinacoteca). Vö. Varese, R., Giovanni Santi, Fiesole 1994, 111-14. kép 81 Oberhuber, K., Raphael and the State Portrait I: The Portrait of Julius II, The Burlington Magazine 113(1971)124-31. Vö. Campbell, i.m. (79.J.) 61, 68-69.kép 82 A Raffaello-kép replikáihoz lásd Oberhuber, i.h. (81 j.) 124-31. 83 Campbell, i.m. (19.].) 37. kép 84 Campbell, i.m. (19].) 38, 45. kép