Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

A Régi Képtár új Salvator Mundi-ábrázolása Quentin Massys műhelyéből

meszeiének megvallását jelképezi.

59 A középkori művészetben az áldás gesztusának mindkét módja megtalálható mind nyugaton, mind keleten. A 8. századig többnyire a latin formulával találkozhatunk, a görög változat csupán ezt követően jelenik meg a műalkotásokon.

60 III. Ince pápa, aki a 13. század elején ex professo foglalkozott a témával, nem tesz említést a kétféle formuláról, a benedictio gesztusához csupán a három ujj kinyújtását írta elő, anélkül, hogy pontosan meghatározta volna melyik háromra gondolt.

61 A középkori műalkotásokon Krisztus felemelt jobb keze nem kizárólag az áldás gesztusát fejezte ki, hanem számos esetben inkább a fenség, a világ fölötti uralom jelképe.

62 Az áldón felemelt jobb kézzel Krisztus és az Atyaisten számtalan ábrázolásán találkozhatunk. A Salvator Mundi ikonográfiái típusának, a formátumtól függetlenül, lényeges és elmaradhatatlan attribútuma a Megváltó áldást adó jobb keze. Ezt a motívumot a keresztes glóbusz kíséri, mely újabb jelentéstartalommal egészíti ki az áldó istenalak tradicionális típusát. A gömb, amely tulajdonképpen a három dimenzióba helyezett kör, mint ideális test, már az antikvitásban a tökéletesség, a teljesség, az örökkévalóság és a harmónia szimbóluma volt.

63 A rendezett kozmoszt testesítette meg a káosszal szemben. A görögök számára a cr<paipa mint legtökéletesebb térforma a Földet körülvevő égbolt formája. Parmenidész a földi világot és a túlvilágot két koncentrikusan elhelyezkedő gömbként képzelte el, s magát a létezést is a gömbhöz hasonlította.

64 A világ Platon kozmológiájában is gömb alakú, mivel Isten a Teremtésnél valamennyi fonna közül a legtökéletesebbet választotta ki.

65 Id. Plinius szerint a globus a tökéletesség, ezt a formát követi a világmindenség is.

66 A rómaiaknál a glóbusz a Sol Invictus attribútuma is. A kozmosz kicsinyített másaként a gömb a római császárok méltóságát és hatalmát kifejező jelvény lett. Constantinus kereszt jelével aratott Licinius fölötti győzelme (312) 59 Vö. Forster, D. OSB, Die Welt der Symbole, Innsbruck Wien 1961, 24-25. 60 Quintiiianus a görög áldásformula egy változatát, mint „gestus maxime communis" említi (Instituttones 11,3,92): „Gestus ille maxime communis, quo médius digitus in pollicem contrahitur explicitus tribus." Wilpert, J., Die römischen Mosaiken und Malereien der kirchlichen Bauten vom 4-13. Jahrhundert 1., Freiburg i.B. 1916, 121. A jobb kézzel áldást osztó istenalakra vonatkozó szöveges források áttekintését lásd uott 121-23. Vö. Tikkanen, J.J., Die Psalterillustration im Mittelalter, Helsingfors 1895, 244^16. 61 De sacro altari, lib. II, 44. Vö. Kraus i.m. (55.j.) 752. 62 Vö. Michels, Th., Segensgestus oder Hoheitsgestus? Ein Beitrag zur christlichen Ikonographie, In: Festschriftfür Alois Thomas, Trier 1967, 277-83. 63 Vö. Vries, A. de, Dictionary of Symbols and Imagery, Amsterdam - London 1974, 216. 64 Töredékek, 42-45. 65 "Alakot pedig olyat adott neki, ami illik hozzá és lényével rokon. Ahhoz az élőlényhez pedig, mely minden élőlényt magába kell, hogy foglaljon, az az alak illik, mely minden alakot magába foglal: ezért gömb alakúra - mely középtől a felületéig minden irányban egyenlő távolságra van - és kerekdedre formálta meg, mert ez az alak a legtökéletesebb és önmagához mindenütt leghasonlóbb az összes alakok közül." Timaiosz, 33b. (Kövendi Dénes ford.) 66 Naturalis história, 2, 2.