Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Keresztelő Szent János tanúságtételét ábrázoló, Duccio köréből származó festmény a Szépművészeti Múzeumban
A KERESZTELŐ TANÚSÁGTÉTELE Mind a négy evangélium említést tesz arról, hogy a Keresztelő több alkalommal is tanúságot tett Krisztus mellett. Az evangéliumok (Mt 3, 7-12, Mk 1, 5-8, Lk 3, 15-17, illetve Jn 1, 19-28) egyöntetűen beszámolnak a Keresztelő azon - keresztelés közben tett - kijelentéséről, miszerint Krisztus nem vízzel, hanem a Szentlélek és tűz által fog majd keresztelni. János evangéliuma (1, 29-34) azt is elbeszéli, hogy a következő napon a Keresztelő, meglátván Krisztust feléje közeledni, ismét tanúságot tett mellette. A bizánci művészetben különböző típusok alakultak ki az evangéliumi történetek különböző epizódjainak ábrázolására. 16 A gyakorlatban azonban ezek a típusok igencsak hasonló megjelenítést kaptak. Az isztambuli Kariye Camii 14. század elejéről származó mozaikjain például szerepel egy jelenet, amely Jn 1, 19-28 alapján készült, közvetlenül utána pedig egy másik, szinte teljesen azonos ábrázolás, amely János evangéliumának soron következő epizódját hivatott megjeleníteni. 17 Ezek a mozaikok, az Athos-hegyi Protaton templomának freskóihoz hasonlóan, inkább egy ciklikus jellegű Keresztelés-ikonográfiához tartoznak, mintsem egy liturgikus ciklushoz. 18 Effajta Keresztelés-ciklusok létezését a korai toszkán művészetben semmi sem bizonyítja. Ugyanakkor a Keresztelő tanúságtételének ábrázolása a 13. század második felére teljességgel bevett részévé vált Wíójának. Az egyik legkorábbi ilyen ábrázolás a pisai keresztclőkápolna főportáljának szemöldökkövén maradt fenn (26. kép). Ennek bal oldala három, majdnem teljes mértékben megegyező jelenetnek ad helyet: a Keresztelő tanítványai körében; a jobb oldal irányába mutató Keresztelő tanítványai körében; illetve a jobb oldalon ezúttal már ténylegesen megjelenített Krisztusra mutató Keresztelő tanítványai körében. Igaza lehet Gabriel Millernek, aki azt feltételezte, hogy az ábrázolások forrása egy bizánci illuminait kézirat lehetett. 19 A budapesti tábla leginkább a dombormű utolsó jelenetével mutat rokonságot, azzal a különbséggel, hogy itt Krisztus a hallgatóság tagjai között, nem pedig azoktól elkülönülve áll, ami a toszkán Keresztelő-ciklusok jellemző sajátossága. Ezt az ábrázolásmódot látjuk viszont a firenzei Battistero 13. század végi mozaikjain éppúgy, mint a George Kaftal által említett három festett cikluson, 20 a firenzei keresztelőkápolna Andrea Pisano által készített bronzkapuján, ugyanezen épület 1366-ban elkezdett ezüst oltártábláján, 21 vagy San Miniatóban, a Ss. Jacopo e Lucia Mariotto di Nardótól való predelláján (27. kép). 22 16 Millet, G.: Recherches sur l'iconographie de l'Evangile auxXlVe, XVe etXVIe siècles, Paris 1960, 186-204. 17 Underwood, P. A.: The Kariye Djami, II, 214-215. t., 217. t. i. ill. I, 110-114, 114-115. sz. 18 Underwood, P. A.: "Some Problems in Programs and Iconography of Ministry Cycles", in Uő. [ed.]: The Kariye Djami IV. Studies in the Art of the Kariye Djami and Its Intellectual Background, London 1975, 243-302, különösen 272-277. 19 Millet, id. m. (16. j.), 190. Ld. továbbá Caleca, A.: La dotta mano, II Battistero di Pisa, Bergamo 1991, 54-55. 20 Kaftal, G.: Iconography of the Saints in Tuscan Painting, Firenze 1952, 553-554. hasábok, 13. sz. 21 Színes reprodukcióit ld. Paolucci, A. [ed.J: // Battistero di San Giovanni a Firenze. Atlante, The Baptistery of San Giovanni, Florence. Atlas, Modena 1994, 83, 93. ábra; 608, 973. ábra („Krisztus meglátogatja a Keresztelőt a pusztában" téves témamegjelöléssel). 22 Tesori d'arte antica a San Miniato, Genova 1979, 62-63.
