Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

Római márvány dombormű tensával

Gyűjtemény alapítása ( 1908) óta a Szépművészeti Múzeumban őrzött ún. Actium-dombormüvekkel azonos ciklusba tartozik (8-9. kép).

2 A finoman erezett, kékes lunai márványból faragott relief magassága 1,07, szélessége 1,72 m. A képmező felső szélét díszítetlen, negyedíves, 7,4 cm-re előreugró szegély zárja. Az alsó szegély egyenes, ugyancsak sima, de jobban előreugrik (13,3 cm).

3 A lap közepét kétkerekű kocsi, ún. tensa uralja, amelyet négy balra lépő ló húz; a kocsi mögött, a lap jobb szélén két togás férfi áll. A dombormű oldalának nincs keretelése, az alakok nem érnek véget a széleken - ebből is egyértelmű, hogy a relief egy nagyobb ciklus részletét ábrázolja. A tensa-dombovmu részletes bemutatása előtt érdemes áttekinteni a darab posztantik történetét. Ennek révén föltárul ugyanis, melyik jelentős reliefciklusba tartozott, s így egyértelműen meghatározható a mű eredeti ikonográfiái kontextusa. A RELIEF POSZTANTIK TÖRTÉNETÉBŐL A dombormű nem ismeretlen. Először a bencés szerzetes, a tudós Bemard de Montfaucon enciklopédiájában (L'Antiquité expliquée et représentée en figures) tétetett közzé 1717-ben, majd pedig 1722-ben, a könyvsorozat másodikjelentősen kibővített kiadásában ( 10. kép).

4 Az ott közölt rézkarc eredetijét Montfaucon Don Emmanuel Marti (antiquarius és pap) segítségével szerezte meg.

5 A Marti adatain alapuló képaláírás tanúsága szerint a dombormű, a ciklus számos további darabjával együtt Don Pedro Áfán de Riberának, Alcalà hercegének a tulajdonában volt és a 18. sz. elején Sevillá3 A dombormű tetejének és aljának felületét fogasvésővel faragták meg. Az alsó élen a lecsiszolt scamillus 1,3 cm széles, felül viszont 2,5 cm. 4 Montfaucon, B. de, L' Antiquité expliquée et representee en figures, seconde édition IV 2, Paris 1722, 163, CIV, 1.

1. (franciául és latinul; az alábbi idézetek az eredeti szöveg helyesírását és kiemeléseit követik): Tabula sequens ex anaglypho hortorum Ducis Alcalaei, qui Hispali habentur, expressa est, in quibus hortis multa alia anaglypha Roma istuc translata, quae in variis huius operispartibuspro argumenti ratione posita fitere. Equi quatuor, temporum iniuria labefactati, bicornem lunam pectore gestant, quod genus ornamenti iam saepe vidimus. Thensa quadrata est; anterior facies angulari fastigio ornatut; cui imminet aquila: sub fastigio Aeneas Anchisem patrem humeris gestans, Ascanium puerum manu ducit: in alio Thensae latere miles tropaeum hastamque tenet. Qui triumphaturus est, lauro coronatus laurique ramum in altera manu, alteraque volumen tenens, nondum in currum conscendit; alter a latere triumphatoris laureatus item est. - Néhány évvel később megjelent az angol kiadás is: Antiquity explained, 1722 (utánnyomás: 1976), 102sk., XXXIV, 3. t.: „Another Image represents a Triumph taken from a Bas-Relief in the Duke of Alcala's Garden at Seville: This Bas-Relief, with many other very considerable ones, which we shall give in the Course of this Work, were carried thither from Rome. The four Horses, which have been very much injur'd by Time, have each of them a half Moon upon his Breast, a very common Ornament, as we have often seen already. The triumphal Chariot is square, and the Front adorn'd with a Pediment, on which is an Eagel: Under the Pediment is represented Aeneas carrying his Father Anchises upon his Back, and holding young Ascanius [103] in his Hand. On the other Side of the Chariot is represented a Soldier holding a Trophy and a Pike. The Triumpher. who is crown'd, and holds a Branch of Laurel in one Hand, and a Scroll in the other, is not mounted upon the Chariot. Another who accompanies him, is crown'd with Laurel like himself. 5 Diccionario Salvat 8 ( 1964) 274, s.v. Marti.