Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Kendő a fejtetőn
a fényt és a levegőt, amelyet helyzeténél fogva képes átereszteni és a földre bocsájtani. Valóban találtak oroszlán-amuletteket a múmiák nyakánál, amelynek mágikus ereje a halott számára az Élet leheletét (levegőt) volt hivatott biztosítani. Ennek a mágikus védelemnek mitológiai előképe Su, aki az atyja, Atum életfunkcióinak (pl. lélegzésének) aktivizálásában játszott főszerepet a teremtéskor. 127 Ezért helyezték a HK 161. fejezetét és a 21. dinasztiái Eg és Föld szétválasztásajeleneteket is a nyak közelébe. A 161. fejezetben az ég négy kapuja megnyílik az északi 128 , déli, keleti és nyugati szél és a koporsó belsejében nyugvó múmia számára. 129 Sunak a mozgó levegővel (lélegzettel, légáramlattal, fuvallattal és széllel) való kapcsolata 130 az Ég és Föld szétválasztásával létrejött szabad térben nyer értelmet és egyben a napisten és a halott szabad mozgását is lehetővé teszi, lélegzethez juttatva őket. 131 A jelenet tehát kettős értelmet kap. Az által, hogy a Halottak Könyve 161 helyére és annak vignettájával ellátva helyezik el az anthropoid koporsó vállainál, a szabad lélegzést biztosítja az Ozirisz-halott számára, úgy mint Su tette atyja, Atum-Ré számára. A Su fején lévő síd-kendő viszont a napsugarak feletti hatalmat biztosítja az eget tartó istenség és a megdicsőülést a napisten bárkájára feljutott halott számára éppúgy, mint a koporsó túlodalán elhelyezett jelenet lépcsős emelvényen ülő Ozirisznak átnyújtott Hórusz-szem. 7. Kendő a Hórusz-fiúk fején Az általunk vizsgált jeleneten azonban az eddigiekhez képest rendhagyó módon a Hórusz-fiúk fején találjuk a.víd-kendőt. 132 Az egyiptomiak logikáját követve meg kell tehát vizsgálnunk azokat a pontokat, ahol tevékenységük kapcsolatba hozható a szóbanforgó vászondarabbal. A. A Hórusz-gyermekek A négy Hórusz-fiút (Amszet, Hapi, Duamutef és Kebekhszenuf) a hagyomány szerint a sólyomformájú égisten gyermekeinek tartották. Ezen a ponton máris megragadható az egyik közös vonás, amely Suhoz és a síd-kendőhöz kapcsolja őket: az Ég és Föld szétválasztásakor a teremtő energiát aktivizáló istenek (Su és az égi sólyom) egyi127 Willems, H., i.m. (105.j.), 206; Altenmüller, B., i.m. (66.j.), 214. Su a test egyes részeinek az újraegyesítője is, különös tekintettel a fejre, a nyakra és a torokra (CT II 37a: ts tp.w smn wsr.wt N s'nh ht.wt). Su és Tefnut mint a fej visszahelyezöi és Su mint Ozirisz testének helyreállítója: Zandee, J., ZÀS 101 (1974), 75-76; Englund, G., i.m. (52.j.), 106. Merneptah külső szarkofágjának fedelén Su öi-ja mint a múmiának a lélegzés képességét visszaadó szélfuvallat szerepel: Assmann, J., MDA1K 28 / 1 (1972), 5455 és 66 (45). 128 Az északi szél mint „le souffle de la vie" azonosul Su-val (Bickel, S., i.m. [12.].], 130): CT Spell 1136 (VII 481 e-f). Lásd még: Zandee, J., ZÄS 100 (1973), 71. 129 Liptay, É., SzMKözl. 76 (1992), 12-13; Schreiber, G., RRÉ 2-3 (1998-1999), 85-103. A korábbi időkből a CT Spell 162 és 355 foglalkozik a halottnak a négy égtáj szelei feletti hatalmával. 130 Su mint szél: CT II 30 c. Su mint levegő a légmozgásban válik érzékelhetővé („im Windrauch fühlbar"); Su mint fény a nap sugárzásában válik láthatóvá ("in den Sonnenstrahlen sichtbar") (Altenmüller, B., i.m. [66.J.], 209). Levegő-minőségében Atumhoz, fény-minőségében Réhez kötődik. 131 Ezt a gondolatsort kitűnően fogalmazzák meg a CT Spell 288-ban. 132 Egy, a késői kortól megjelenő tárgytípuson, a hypokephalokon azonban már általánossá válik ez az ikonográfiái motívum (Dr. Varga Edith szóbeli közlése).
