Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Kendő a fejtetőn
ható: Én vagyok a napsugárban lévő Hórusz, akinek hatalma van a s íd-je felett és hatalma van a sugárzása felett. A Halottak Könyve 13. fejezetének" 1 a temetés napján való recitálása közben két galacsin 'nh-jmj növényt a múmia jobb fülére kell helyezni, egy másikat pedig asíd-re (fejpánt ?!), amire rá van írva az illető neve. 112 Maga a 13. fejezet pedig szintén a sírból való szabad kijárást és az oda való visszatérést biztosította a sólyom alakban belépő és főnix alakban 113 kilépő halott számára. A síd birtoklása tehát egyrészt a napsugárzással, másrészt a túlvilágon való korlátlan mozgással, a sír szabad elhagyásával függ össze. Látható, hogy Su és a sólyomformában elképzelt teremtő ég- és napisten ugyanazokban a szituációkban és ugyanazokkal a tulajdonságokkal és képességekkel felruházva jelennek meg. 114 5. Kendő a halott fején Az előzőekből kiderült, hogy a 21. dinasztiát megelőzően már a legkorábbi halotti irodalomban is szerepel a síd mint fejkendő vagy homlokpánt, amely a mumifikáláskor a halott fejére vagy más testrészére kerül 115 , a lélek számára pedig a túlvilági életben az isteni lénnyé való transzformálódáshoz és a napbárkába való feljutáshoz szükséges, mivel a napfény pusztító hatását semlegesíti annak varázsereje. Elsősorban az Ég és Föld szétválasztásakor jelenlévő sólyomistennel és a Nap sugárzásával áll tehát kapcsolatban, a Koporsószövegekben és a Halottak Könyvében azonban már a héliopoliszi teremtéstörténet egyik főszereplőjével, Suval is összefüggésbe hozzák. Su az Ég és Föld szétválasztójaként a napfény közvetítőjévé, áteresztőjévé válik, s ez a magyarázata annak, hogy a 21. dinasztiában az ő fejének dísze lesz a síd. A motívum előképét, első ábrázolását az Újbirodalomban találhatjuk meg. A Ramesszida-kori TT 34l-es sír tulajdonosának, Nakhtamonnak a borotvált fején egy ugyanilyen alakban ábrázolt, fehér színűre festett, egyik végén rojtos kendővel találkozhatunk. 116 (6. kép) Nyilvánvaló, hogy a célzatosan paróka nélkül, ám ünnepi ruhában ábrázolt halottat az erős napfénytől védte a fejfedő, amint lelke napfelkeltekor éppen elhagyni készül a sírt, hogy csatlakozzon az újjászülető napistenhez. 117 Ez jól rímel a Halottak Könyve 46-ban leírtakra, ahol halottnak Su gyermekeihez hasonlóan a síd birtoklása biztosítja egyrészt a napfény feletti hatalmat, másrészt a sír szabad 111 Koporsószövegek-beli előzménye a Spell 340. 112 Allen, T. G., i.m. (108. j.). 11. 113 A sólyom és a főnix mint a napisten madarai: Altenmüller, B., i.m. (66.j.), 60. 1,4 Ez a hasonlóság Révei és az éggel való kapcsolatukon, valamint Su oroszlánformájának harcos természetén alapszik (Bonnet, H., RÀRG, 688). 115 Wilson, P., i.m. (22.j.) 1,6 Manniche, L., City of the Dead. Thebes in Egypt, London 1987, 71 és fig. 57: „A novel detail, undoubtedly based on observation from real life, is the tomb owner shown with his clean shaven skull protected by a white scarf or towel." Ezúton mondok köszönetet a szerzőnek a kép közléséhez való szíves hozzájárulásáért. 117 PM I, 1, 408-409; Davis, N. de Garis, Seven Private Tombs at Qurnah (Mond Excavations at Thebes II), London 1948, 31-41; Kampp, Fr.. Die thebanische Nekropole, 2 (Theben XIII), Mainz 1996, 579.
