Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Füger ismeretlen műve magyar magángyűjteményben
gyűjteményekből származnak. 3 Füger miniatűr képmásai közül jónéhány ugyancsak hazai magángyűjteménybe került. 4 A két ifjú hölgyet ábrázoló festmény újabb művel gazdagítja a mester Magyarországon őrzött ismert műveinek számát. A Stuttgart és Lipcse művészeti akadémiáin tanult festőt elsősorban kitűnő portréi miatt méltatta a művészettörténet. 5 Művészetére jelentős hatást gyakorolt az angol portréfestészet, amellyel Drezdában kezdett ismerkedni. Miután 1774-ben Bécsbe érkezett, hamarosan befolyásos pártfogóra tett szert Kaunitz herceg személyében, aki bemutatta Fügert a császári családnak. 6 Munkái elismeréseként két év múlva császári ösztöndíjjal utazhatott Rómába, ahol kapcsolatba került a kor vezető művészeivel, többek között Anton Rafael Mengsszel, Jacques Louis Dáviddal, Angelika Kauffmannal és Gavin Hamiltonnal. Az osztrák követ, Lamberg gróf bevezette Fügert a nápolyi udvarba is, ahol számos megbízást kapott. 1783-ban visszatért Bécsbe, ahol hamarosan az Akadémia igazgató-helyettese, majd 1795-től igazgatója lett. Udvari festőként a legnépszerűbb bécsi portretistának számított. 1798 táján szembetegsége miatt fel kellett hagynia a miniatűr képmások festésével. Ettől az időszaktól kezdve szinte kizárólag nagyobb méretű portrék kerültek ki műhelyéből, s témaválasztásában egyre inkább a történeti festészet felé fordult. Miután 1806-ban a császári képtár direktorává nevezték ki, szemtanúja volt a képtár francia csapatok általi kifosztásának, majd megélte és felügyelte azt is, amint 1815-ben a müvek visszakerültek Bécsbe. Füger a 18. századi rokokó festészet hagyományait művészetébe ötvözve, de azon egyúttal túl is lépve, római élményei hatására a klasszicizmus irányába fordult. Történeti és mitológiai tárgyú kompozíciói szinte kivétel nélkül ezt a klasszikus, idealizáló formavilágot tükrözik. A budapesti kép egyik fontos jellemvonása, az ábrázolt alakok klasszicizáló megfogalmazása, finom modellálása a mester számos más müvén is megjelenik. Festményünk közeli analógiája a bécsi Dorotheum 1969. szeptember 16-19-i árverésén sze3 Az Esterházy-gyűjteményből származó „Betshabe a fürdőben" (ltsz.: 438) és a Delhaes István hagyatékából származó „Herkules Jupiter és Juno előtt" (ltsz.: 2129) festmények mellé 1995-ben a múzeum magángyűjteményből vásárolta meg Füger portréfestészetének egyik legkiemelkedőbb darabját, Mária Ludovika császárnő nagyméretű képmását (ltsz.: 95.4), amely egykor az Andrássy család tulajdonában volt. Vö. The Witt Library. Courtauld Institute London, Micro Fiche Nr. 6922. A Régi Képtár „Kleopátra Antonius előtt" festményével (ltsz.: 3907) kapcsolatban Garas Klára nemrégiben állapította meg, hogy Josef Platzer és Füger közös munkája. Vö. Garas, K, Dráma és architektúra. Josef Platzer és Friedrich Heinrich Füger ismeretlen müve Magyarországon, Ars Hungarica 25 (1997) 355-60. A rajzok egy része (ltsz. 677; ltsz. 679; ltsz. 680) az Eszterházy-gyüjteménnyel került a múzeumba, három tollrajz (ltsz. 678; ltsz. 58.12 K; ltsz. 58.315 K) Delhaes István hagyatékából, egy szépiarajz (ltsz. 1078) az Országos Képtárból származik, míg a fennmaradó hármat (ltsz. 58.1186 K; ltsz. 72.7; ltsz. 58.806 K) különböző magángyűjteményekből vásárolta meg a múzeum. 4 A magyarországi magántulajdonban lévő védett műtárgyak között több ilyen miniatűr képmást ismerünk. Legutóbb a Polgár Galéria 1998. decemberi árverésén bukkant fel egy Füger által jelzett elefántcsont miniatűr, amely Albert von Sachsen herceget ábrázolja (Polgár Galéria és Aukciós Ház, Karácsonyi festmény, műtárgy, bútor, szőnyeg és ékszer árverés, 1998. december 9—15, 165. tétel). 5 Füger portréfestészetéhez lásd Laban, F.: Heinrich Friedrich Füger, der Porträlist, Berlin 1905.; Stix, A.: H.F.Füger, Wien - Leipzig 1925; Buzási, E.: Ungarische Aristokratenporträts von Heinrich Friedrich Füger und Ignaz Unterberger, Acta Históriáé Artium 34 (1989) 235 -43. 6 Füger 1776-ban megfestette a császári családot. Müvével kivívta a császárnő, Mária Terézia elismerését és jóindulatát. Vö. Hülmbauer, E., Kunst des 19. Jahrhunderts. Bestandskatalog der Österreichischen Galerie des 19. Jahrhunderts 2, Wien 1995, 46, ltsz.: 2296.
