Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Adalékok Jacopo Bassano Alvó pásztor című festménye témájának meghatározásához
Az alvó pásztor alakjának formai elődje 61 a Galleria Borghesében lévő Pásztorok imádásán látható (1553-54 körül) (73. kép). A korábbi, Tiziano ihlette kompozíciókhoz 62 képest - amelyeken a tiszteletteljes üdvözlés gesztusai uralkodnak - a téma újabb felfogását tükrözi, s a kompozíció éppen e heverő figurával gazdagodott. Aikema az ezen a képen látható új szereplőt csavargónak, csirkefogónak nevezi és a „hamis zarándok" tisztét ruházza rá, 63 bár e pásztor van közvetlen kapcsolatban a gyermek Jézus csodájával, ő a kép előterének leginkább meghatározó személye, s lábánál ott látható az „alvó" kutya. A washingtoni Híradáson (74. kép) ismétlődik a magába mélyedő, valóban „rosszul öltözött" figura. Ezeken a példákon még síp, pásztorfurulya a tartozéka a laza, merengést tükröző testtartásnak. E két festmény esetében érhetjük tetten leginkább Vergilius I. és IV. eklogájának keresztény értelmezését, a várakozást, jövendölést s a megváltást hozó gyermek sorsán való elmélkedés pozícióját. Cristoforo Landinónak a Mediciek számára készült Vergilius kommentárja 64 nem a keresztény értelmezést részesíti előnyben, inkább szövegfeltáró és a grammatikai tisztaságra ügyel. Ludovico (Juan Luis) Vives Vergilius kommentárja viszont, amely 1537-ben, Velencében jelent meg, 65 a verseket a messiás eljövetelének híradásaként kezeli. De Vives és Landino egyetért abban, hogy a költő az egyszerű pásztorok jelmezébe bújva létkérdésekről elmélkedik, többek között az életút választás kérdésein. Landino nagyhírű másik írása, a Disputationes camaldulenses, 66 amely szorosan kötődik az eklogák kommentárjához, az intellektuális életproblémáival foglalkozik. Ebben hangot ad a Mediciek által létrehozott neoplatonista akadémia vitájának, amely a vergiliusi pásztorok szavainak értelmezéséről szólt. Egyrészt a „tudós" (doctus), elmélkedő lét és a „tudatlan" (indoctus), azaz ártatlan állapot előnyeiről és hátrányairól, és az „otium", a „tétlenség" értelmezéséről, másrészt kulcskérdése a vita activa és a vita contemplativa értékelése. A vita egyik meghatározó szereplője Alberti - neki köszönhetjük a „pásztorai" kifejezést - és ő az, aki segítségül hívja a bibliai példázatot, Mária és Márta, a két testvér sorsválasztásának példázatát a szellemi és világi tevékenység 61 A gesztus felismerhető legkorábbi példája Jacopo Bassano festészetében. Hasonló a testtartása Keresztelő Szent Jánosnak. Kiváló elemzése Berdininél,/.m. (34. j.) 40-45, az 1558 körüli évekből származó festményen (Bassano del Grappa, Museo Civico), illetve a szintén 1558-ra datált Híradás a pásztoroknak című képen, Washington, National Gallery of Art, Samuel H. Kress Collection. 62 A velencei Gallerie dell'Accademián és a Hampton Courtban (Royal Collection) lévő 1540-es évekből származó képek, lásd 21 .jegyzetet és Giovanni Britto fametszetét Tiziano után, 1532-33, Boston, Museum of Fine Arts, Wethey, i.m. (8. j.) 158. és 159. k. Később Jacopo visszatért a korábbi kompozícióhoz, a római Galleria Corsiniban lévő Adoráció, 1562 körül, már újra a Tiziano mintát követi. 63 Aikema, i.m. (35. j.) 53-54. 64 P. Vergilii opera cum commentario Christophori Landini, Florence 1487. 65 Ld. 34. jegyzet 66 Camaldulensium disputationum libri IV. I. (Strassburg 1508.) új kiadás ed. Peter Lohe, Florence, 1980.
