Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Giorgio Vasari budapesti Kánai menyegzője
nem a kezdetéről tudósít. Valóban, a firenzei Badia bencés főkolostorának számadáskönyveiben található egész sor közöletlen dokumentum utal arra, hogy a megbízást már 1564. szeptember 2-án kiadták, amikor is Vasari felvette a bencésektől az első 50 forint részletet, s a regisztrált kifizetések sora 1566. július 30-án zárul. Mindez azt jelzi, hogy a kolostori megrendeléssel összefüggő összes festmény (nem pusztán a budapesti) szélesebb időhatárok között készülhetett, mint eddig gondolták (ld. Appendix). 7 Egy további, 1569. szeptember 28-án kelt közöletlen dokumentum, amely körülbelül 19 forintnyi utolsó kifizetést rögzít Vasari számára egy a perugiai San Pietro apácáinak készített, pontosabban le nem írt festményéért, érdektelen a refektórium három hatalmas festménye szempontjából, hiszen mint életrajzából tudjuk, ezeket személyesen helyezte el 1566-ban, viszont kapcsolatban állhat a bencések számára készített másik két festménnyel, melyeket csak a ricordanze bejegyzése említ: feltehetőleg a Szent Péter kiszabadításával, mely kifejezetten a bencés monache számára készült. 8 A bizonyítékokkal alátámasztott kronológia nem sok kétséget hagy a felől, hogy ezt a fő müvét Vasari nem Perugiában, in situ, készítette el, hanem Firenzében, miközben Cosimo de' Medici nagyherceg megbízásából éppen a Palazzo della Signoria kiterjedt díszítő munkálatain dolgozott. Ezért, a festmények vidéki rendeltetése ellenére is, az umbriai megrendelést abban a teljesen firenzei környezetben kell megvizsgálnunk, amelyben azt Vasari elnyerte, nem utolsó sorban azért is, mert a firenzei Badia közvetítő szerepet játszott a szerződés létrejöttében. Az egyik kifizetés dokumentuma utal arra, hogy a megbízást a perugiai San Pietro apátja adta, de ugyanakkor jelentőségteljesen megemlíti a firenzei Innocenti kórház befolyásos perjelét, Vincenzo Borghinit, aki történetesen a Badia Fiorentina bencés szerzetese is volt. A főkönyvi bejegyzésekből egyértelműen kitűnik, hogy a kórház a perugiai munkák kapcsán Vasari bankjaként működött. 9 E forrásrészlet esetleges jelentőségére visszatérünk majd, amikor a budapesti kép megrendelőjének kérdését tárgyaljuk. A Kánai menyegző mellett a perugiai ciklus Elizeus prófétát ábrázoló képével kapcsolatban is ránk maradt egy, a budapestihez hasonló kis méretű festmény (Uffizi, 40 x 29 cm) (57. kép). 10 Logikus tehát feltételeznünk, hogy valaha a Szent Benedeket ábrázoló festménynek is létezett egy kisebb változata. De mi lehetett a rendeltetése ezeknek a pótlólagosan elkészített festményeknek? Vajon festett vázlatok (modelli) voltake, hasonlóak a nagy festmények kialakítása során készített rajzvázlatokhoz, vagy a 7 A megbízás kezdetének 1564-es, korábbi datálását támasztja alá egy forrásmegjelölés nélkül felhasznált dokumentum: Montanari, M., Mille Anni della Chiesa di S. Pietro in Perugia e del suo patrimonio, Foligno 1966, 239. Abban az évben egy asztalostól fakeretet rendeltek meg a refektórium számára. 8 Florence, Archivio di Stato, Corporazioni Religiose Soppresse dal Governo Francese, Convento 78, Monasterio della Badia di Firenze, n. 12, Debitori e Creditori, fol. 64 verso: „1569, Mercoledi a di 28 [detto] Settembre / Al Monasterio di San Pietro di Perugia fiorini dicianove et lire 2 piccoli et per lui a maestro Giorgio Vasari per resto di pagamento della pittura fatta per il monasterio et monache di spera Dio, porto contanti maestro Cesare dipintore, a libro a carte 111 — fiorini 19 lire 2." 9 Richard Reed szíves közlése szerint az itt, az Appendixben publikált kifizetési dokumentumok másolatai megtalálhatók a kórház archívumában is: Firenze, Archivio dell'Ospedale degli Innocenti, CXX, no. 18, Debitori e Creditori, 1564-74, fols. 47, 113, 159. 10 Ld. Berti, L. és mások, Gli Uffizi. Catalogo Generale, Firenze 1979,581, P1853. A firenzei festmény sorsáról semmit sem tudunk a 18. századig, ekkor a Palazzo Pittiben található.
