Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Giorgio Vasari budapesti Kánai menyegzője
vány és vendég heves gesztusa jelzi, hogy már tudomást szereztek az átváltozásról, amely előttük ment végbe. Vasari kis méretű budapesti festménye egy nagy méretű, vászonra festett képpel áll összefüggésben, mely a nem-reformált bencések hajdani perugiai kolostorának templomában, a San Pietro templomban található, egy három darabból álló sorozat részeként (56. kép). 2 A meglehetősen besötétedett három festményt nehezen megközelíthető helyük miatt sosem mérték meg pontosan, de méretük monumentális. Bár jelenleg a templom szentségkápolnájában láthatók, eredetileg a szerzetesek refektóriuma számára készültek - ez határozta meg témáikat, melyek mindhárom esetben az élelemhez fűződő csodákkal állnak kapcsolatban: Szent Benedek előre bejelenti kétszáz mérő gabonaliszt érkezését, A kánai menyegző és Elizeus próféta táplálja gilgali tanítványait éhínség idején (2 Királyok 4, 38^-1). A Szent Benedeket ábrázoló képen látható Vasari jelzése és az 1566-os évszám. A képciklus néhány, az étkezéssel, az anyagok csodálatos átalakításával kapcsolatos kevésbé ismert történetet ábrázol, az O- és Újtestamentum, illetve Szent Benedek élettörténete alapján - szemben a gyakrabban ábrázolt történetekkel, mint például az Utolsó vacsora, Szent Benedek táplálása egy barlangban illetve Elizeus prófétát az angyal táplálja. A témák ritkasága jellemző néhány művész és megbízó művészi érzékenységére a 16. század közepi Itáliában. Vasari két alkalommal írt perugiai festménysorozatáról: a Vite 1568-as, második kiadásába illesztett önéletrajzában és személyes feljegyzéseiben. Az első beszámoló így hangzik: „Perugia felé vettem az utamat, hogy a helyére tegyem azt a három nagy oltárképet, melyet a város S. Piero templomának egyik refektóriumába, a fekete szerzetesek számára készítettem. Az egyik képen, a középsőn, a Kánai menyegző látható, Galileában, melyen Krisztus a víz borrá változtatásának csodáját vitte végbe. A másikon, a jobb oldalin, Elizeus próféta, amint liszttel édesíti meg a keserű fazekat, melyből a sártökkel elmérgezett ételt prófétatanítványai nem tudták megenni. A harmadikon pedig Szent Benedek, akinek egy nagy ínség idején, mikor szerzetestársainak nem volt mit enniük, egy laikus testvér liszttel megrakott tevék érkezését jelenti, s ő látja, hogy Isten angyalai hoztak számára nagy mennyiségű gabonát." 3 Ez a leírás számos fontos információt tartalmaz. Azon kívül, hogy egyértelműen meghatározza a képek rendeltetési helyét, elmondja, hogy a Kánai menyegzőt ábrázoló festmény az ebédlőben egy háromrészes elrendezés középső darabja volt, kompozíciója ezért természetszerűen szigorúan centrális, és Krisztus alakja az egész ciklus közepén helyezkedett el. Megemlíti azt is, hogy Vasari Perugiába utazott abból a célból, hogy személyesen felügyelje képeinek elhelyezését. Ez a látogatása egybeesett 1566 áprilisában és májusában tett nevezetes utazásával, melynek során, saját elmondása szerint, Perugia és Velence közötti helységekben egyidejűleg jegyzeteket is készített a Vite második, átdol2 A perugiai festmények soha sem képezték elmélyült kutatás tárgyát. Galassi, F. V., Descrizione de!le pitture di San Pietro di Perugia, chiesa de ' monaci neri di S. Benedetto, 3. kiad., Perugia 1792, LI— LUI. szerint a festményeket a refektórium homlokfaláról távolították el 1763-ban. 3 Vasari, G, The Lives of the Painters, Sculptors and Architects 2, ford, de Vere, G. du C, szerk. Ekserdjian, D., New York és Toronto 1996, 1061. Olaszul ld. Vasari, G., Le vite de più eccellenti pittori, scultori, e architettori 7, Florence 1568, szerk. Milanesi, G., Firenze 1878-85, 707.
