Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Francesco Catanio Budapesten
tő vonás. A karakterében Spada és Cavedoni darabos, népies figuráit idéző főalak, a súlyos járású, kolosszális Dávid, vállán a Góliát kardjára akasztott hatalmas fejjel, kompozícionálisan nagyon közel áll ferrarai kortársa, a kevés festménye mellett főként metszeteiről és hamisítványairól ismert Giuseppe Caletti egyik metszetéhez (62. kép), 22 amelyet nyilvánvalóan mintaképként használt. A rézkarc gnómszerü Dávidjától Catanio alakja főként fej- és arctípusában tér el, amely inkább Ludovico Carracci típusaikra emlékeztet, például a bolognai Ábrahám a három angyallal című kép (Pinacoteca Nazionale) 23 angyalprofiljaira, vagy a piacenzai dóm Szent Mártonjára. 24 Baruffaldi Catanio utazásairól általánosságban is beszél: „...il suo genio lo portó ancora ad avanzarsi; per questo fine intraprese quantunque avanzato in età alquanti viaggi per varie città e provincie, fermandosi nelle più famose gallerie, e introducentosi per diletto nelle stanze de più'rinomati pittori per vederé non solo ma per apprendere eziando i migliori modi imitabili, e cosi rendersi anch'esso immortale." 25 Minthogy a kronológia kérdésében Baruffaldi közlései nem tűnnek minden esetben pontosnak, valószínű, hogy ilyen utazásokat nem csak idősebb korában tett. Hogy Piacenzában járt, arra Ludovico Szent Mártonjának reminiszcenciái mellett a San Sisto templomban lévő Camillo Procaccini kompozíció, a Betlehemi gyermekgyilkosság, érzésem szerint félreérthetetlen hatása is utal. 26 A drámai hatást aláfestő, viharos szenvedéllyel csapkodó drapériák mozgását és grafikáját idézi Saul szélfújta köpenyének részlete is. A nem túlságosan távoli Piacenza felkeresésére pedig lehetett alkalom a késői pármai utazás előtt is. Catanio Dávidot ábrázoló müveiről Baruffaldi három esetben beszél. Említ egy „trionfo di David"-ot, a híres Costabili gyűjteményben, 27 s minthogy a budapesti kép méretei tekintélyes megrendelésre engednek következtetni, korábban feltételeztem, hogy esetleg ezzel a darabbal lehetne azonos. Ez a feltételezés azonban elvetendő, mivel az 1835-ben készült inventárium készítője, Laderchi, a Costabili kép méreteit „mezzana grandezza"-ként jelöli. 28 A középméretet pedig képünk jóval meghaladja. Szerepel még az életrajzban egy „David sonante il flaute nel mentre che la sua greggia si pasce", a Chiesa dei Teatini cantoriájában, és egy további Dávid, amely több más Catanio alkotással együtt Marchese Giraldi tulajdonában volt. 29 Ez utóbbiról más információ, mint hogy Giraldi oratóriumában volt, nincs, így ebben az esetben sem tudjuk, hogy azonos lehetett-e a budapesti festménnyel. A Dávid diadalmenetének stílusában a fiatalkori ügyetlenségek megnyilvánulása mellett Catanio ambiciózus, és, bár mesterségbeli tudás tekintetében nem teljesen kiforrott, de a fény-árnyék hatások kezelésében, a koloritban, a narratív részletekben ígéretes kvalitásokkal felfegyverzett mesterként mutatkozik be. Felhasznált művészi eszközeiben a bolognai és ferrarai kortársak, 22 Riccomini i.m. 46, 93.sz. 23 La pittura emiliana del '600 (a cura di Cera, A.), Milano 1982, 19. 24 Ludovico Carracci, Bologna 1993, 151, 69.sz. 25 Baruffaldi, i.m. (7.j.) 226. 2h Lavagnetto, P.C., La pittura del seicento nelle chiese e palazzi di Piacenza, in La pittura in Emilia e in Romagna, Milano 1994, 116. 27 Baruffaldi, i.m. 228. l.j. 2X Mattaliano, E., La Collezione Costabili, Venezia 1998, 119, 349.sz. 2 " Baruffaldi, i.m. 227.
