Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Tarentumi votív terrakották: módszertani javaslatok
ról, amelynek eredményeként az egyes résztvevő koroplasztikai típusok bizonyos verziói, egymással kombinációba kerülve, másodlagos prototípust alkotó együttest hoztak létre. 61 A fenti technikai megfigyelések legfontosabb tanulságának tűnik, hogy a tarentumi koroplasztikában az ikonográfiái típusok leírása semmiképp sem lehet elégséges kritérium, még az archaikus kori szakasz vonatkozásában sem, az egyes koroplasztikai típusok meghatározásához - azok ugyanis az ikonográfiái típusoknál láthatóan jóval változatosabbak. Meghatározásukra, minden valószínűség szerint, egyedül a pontos és konkrétumokon nyugvó művészettörténeti módszer alkalmas, amelyet - óvatosan kezelt-mérési eredményekkel folyamatosan ellenőrizhetünk. Ennek a megközelítésnek nagy előnye, hogy a múzeumi gyűjteményekben őrzött emlékanyagban az egyéb töredékeknél jóval nagyobb számban található fej-töredékeket önmagukban is képes kezelni, s például tipológiailag és, stílusuk alapján, kronológiailag megbízhatóan elhelyezni. Másfelől, az egyes, koroplasztikai típusként meghatározott arctípusok szétválogatása után, összeállítható lesz majd azoknak az ikonográfiái szkhémáknak a listája is, amelyekben az adott arc a tarentumi koroplasztikában megjelenhetett - azoknak a példányoknak a tanúsága alapján, amelyek teljes vagy közel teljes kompozíciókon, vagy legalább biztos támpontot nyújtó ikonográfiái elemekkel együtt maradtak fenn. Addendum Kevéssel e tanulmány befejezése után nyílt alkalmam a Heidelbergi Egyetem klasszika archeológiai gyűjteményében a Tk. 27/16 leltári számú tarentumi negatív forma vizsgálatára. 62 A matrica 30 cm hosszú, 14,5 cm magas: koroplasztikai típusának valószínűleg korai, ha nem is az első generációját képviseli. A vele készíthetősymposiastés-ügura a bal vállig felhúzott, sűrű, párhuzamos rcdőkkel tagolt köpenyt visel, bal kezében lantot, melle elé hajlított jobb kezében lapos csészét tart - csupán ezekből az elemekből kiindulva H. Herdejürgen ikonográfiái alapon meghatározott típusrepertoárjában az archaikus kori „b" csoportba helyezhetnénk. Megformálásának stílusa alapján sem keltezhető a Kr.u. 6. sz. utolsó évtizedeinél későbbre. Bár a matrica teljesen ép, mégsem tartalmazza sem a figurához tartozó kliné negatívját, sem pedig a symposiastés fejét. A matrica peremét megvizsgálva nyilvánvaló, hogy ezek a hiányok szándékosak. A lépcsőzetes vonalú alsó perem különböző klinéváltozatok hozzáillesztésére tette alkalmassá a matricát, vagy a vele készített figurát. Ami a fejet illeti: külső felületének tanúsága szerint (17. kép) a negatív teljes (fejet is tartalmazó) figuráról készült, ezután azonban, még az égetés előtt, félkemény állapotában a fejet eltávolították róla. (11 Ld. még Jastrow, E., Abfonnung und Typenwandel in der antiken Tonplastik, Opuscitla Archaeologica 2(1941), 18. 62 A heidelbergi kutatómunka lehetővé tételéért Tonio Hölscher professzornak, valamint Hermann Pflugnak tartozom köszönettel.
