Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Tarentumi votív terrakották: módszertani javaslatok
legalábbis a symposiastés-alakok vonatkozásában fenntarthatónak, sót általánosságban mérvadónak ismerte el. 26 Herdejürgen a fejlődéstörténeti leírás érdekében a symposiastés-figarék terjedelmes emlékanyagát kísérli meg csoportokra bontani, relatív kronológiai sorrendet állapítva meg az egyes csoportok között; ezután egy-egy tipológiai csoportját külső, művészettörténeti párhuzamok alapján igyekszik abszolút kronológiai dátumokhoz kötni, és az egyes csoportok példányszáma alapján azok élettartamára következtetve, a külső támpont alapján datált csoporttól vissza- illetve előre számolva húzza meg a megelőző és utána következő csoportok időhatárait. így az érett archaikus kori produkcióban, a symposiastés-terrakották első nagy, összefüggő sorozatában, négy csoportot különít el, amelyek közül a harmadikat a Kr.e. 490 körüli évekre keltezi, mivel meglátása szerint az archaikus és a szigorú stílus elemei ötvöződnek benne; 27 innen mintegy tíz évet előre számolva 480 körűire helyezi az utolsó, negyedik archaikus csoport készítési idejét, s ugyanígy visszaszámolva a megelőző két csoportot a századfordulóra, illetve a Kr.e. 510 körüli évekre datálja, mindig tíz-tíz évet adva egy-egy csoportja élettartamának. 28 Konklúzióiban megemlíti még, hogy a tarentumi symposiastés-ügurák megjelenési dátumaként így megállapított időpont meglepő módon majdnem fél évszázados késést mutat a közvetlen mintaképüknek tekintett keleti görög symposiastés-terrakották általánosan elfogadott keltezéséhez képest. 29 A symposiastés-ügurák egy-egy csoportja mellett említést tesz néhány, „stílusában rokon" nőalakról is, amelyek a stílusrokonság okán velük azonos keltezést kaphatnak. Az ismertetett eljárás helyessége valószínűleg számos pontján, több kritérium alapján is kétségbe vonható lenne, de talán még fontosabb magát az eljárást, az egyes csoportok meghatározásának módszerét vizsgálat alá venni. Herdejürgen megfogalmazása szerint a csoportfelosztás kritériumait ( 1 ) a figura attribútumainak tipológiája, (2) a készítési technika és (3) a stílus fejlődése, valamint legfőképp (4) a fejdísz megléte vagy hiánya, illetve a fejdísz kialakításának módja jelenti. 30 Csoportjait ennek megfelelően úgy határozza meg, mint pl. „bal kezében ivókürttel ábrázolt, fejdísz nélküli", vagy „lanttal és phialéval ábrázolt, olykor fejdísz nélküli, olykor gömböcske-koszorúból és lótuszvirágból álló fejdíszt viselő" symposiastés-ügurák együttesét. 31 A csoportosítás elsődleges szempontja tehát ikonográfiái. Ugyanakkor Herdejürgen minden csoportjával kapcsolatban technikai és stilisztikai megjegyzéseket is tesz, amelyek azonban inkább elbizonytalanítják, mintsem pontosítanak a képet. Azt mutatják ugyanis, hogy egy-egy, az ikonográfiái elemek azonossága alapján meghatározott egy26 Iacobone 1988, 50: „Gli esemplari qui esaminati (...) rientrano grosso modo in questo schema di riferimento, ma consentono alcune precisazioni." 27 Herdejürgen 1971, 4: „In der Verfeinerung des Gesichtes kündigt sich das Ende der Archaik, in der Dichte des Haars und der Breite des Kinns schon der beginnende strenge Stil an" és „Die Statuetten der Gruppe e, die, noch archaisch, doch schon die Nähe des strengen Stiles verraten, lassen sich in die Jahre um 490 v. Chr. datieren". 28 Herdejürgen 1971, 4-5. 29 Herdejürgen 1971, 6. 30 Herdejürgen 1971, 2: „Diese bilden mehrere durch die Art der Attribute voneinander unterschiedene Gruppen, die nach der Entwicklung von Technik und Stil, vor allem auch nach dem Vorhandensein und der Ausgestaltung des Kopfschmucks, in zeitlicher Reihefolge angeordnet werden können." Uott.
