Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)

A krokodilokon álló Pataikoszok értelmezéséhez

A KROKODILOKON ÁLLÓ PATAIKOSZOK ÉRTELMEZÉSÉHEZ A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye számos törpe alakú istent ábrázoló amulettet őriz. Az egyik darab nem csak a felfüggesztve hordott amulett szerepét tölthette be, hanem a talpára vésett jelek alapján pecsételőként is szolgálhatott ( 14. kép). A törpe istenség szobrocskáját

1 a jobb karnál es a lábak között áttört technikával alakították ki. Fejéhez simuló, a fejtetőn szögletesen formázott sapkát visel, melynek tetején skarabeusz fekszik. Telt arcát elálló fülek szegélyezik. Finoman mintázott szemhéja, szemöldöke kiemelkedik, orra tömpe. Egyenes vonalú ajkai az orránál rövidebbek, a szájat mély vágás választja el az orcától. Jobb orcáján két felfelé irányuló vágat halad a fül felé. Nyaka tömzsi. Széles vállai között mellei gallérszerűen kiemelkednek. A mellrész felső részén két sávra osztott vékony gallér körvonalai vehetők ki. Karjait enyhén behajlítva erősen kigömbölyödő hasa mellé emeli. Kezeivel egy-egy, felső végén derékszögben kifelé hajló kés nyelét fogja. Köldöke bemélyed. Rövid lábai ovális talapzaton nyugszanak, amelyen a felület egyenetlenségei a hajdani krokodilokra utalnak. Nyaka mögött széles, vízszintes bevágásokkal díszített két sávos függesztőfület képeztek ki. Hátán a derekától hosszú, háromszög alakú bevágás nyúlik lefelé. A talapzat alján hieroglif jegyek láthatók. Az amulettek között kétféle törpe ábrázolás honosodott meg: az azonos ikonográfiái előzményre visszavezethető Bész

2 és Pataikosz

3 figurák. A törpe amulettek megformálásának alakulásában az ásatásokon előkerült leletek alapján megállapítható, hogy az Obirodalom óta készülő, csípőre tett kezű férfialakok jelentik a kiindulópontot. A 18. dinasztia idején két csoport alakult ki, a Pataikosz és a Bész amulettek csoportja, amelyek a Ramesszida kortól egyre nagyobb népszerűségre tettek szert és egyre változatosabb formában készültek. Ikonográfiái elemekben a Harmadik Átmeneti Korban a legváltozatosabbak. A szaiszi kortól ismét a klasszikus típusok domináltak, és emellett önálló életet élt a törpe amulettekből kifejlődött pantheosz típus. A Pataikosz amulettek a Ptolemaiosz korban lassacskán eltűntek, míg a Bész amulettek még a római korban is népszerűek voltak. 1 Ltsz. 51.2557, M: 4,8 x 2,11 x 1,72 cm, zöldmázas barna szleatit, kopott, egyébként ép. 2 Ballod. F., Prolegomena zur Geschichte der zwerghaften Götter in Ägypten, Moskau 1913; Györy, H., Egyiptomi amulettek. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található amulett fajták régészeti elemzése (doktori disszertáció), 1993, Budapest, ELTE, Egyiptológia Tanszék, 305-321. 3 Griffith, J.G.. LÄ IV, 914-915, Patáké. Az amulett készítés fejlődéséhez ld. Győry, i.m. 292-305.