Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

Herman van Swanevelt rajzai

hoz, szintén Antonio Cesare Poggi gyűjteményéből került Esterházyhoz, ahol ugyancsak Poussin müveként szerepelt. A Múzeumban a legutóbbi időkig Claude Lorrain utánzója alkotásának tartották. Stílusjellcgzetességei azonban egyértelműen Swaneveltre utalnak, mind a fatípusok, mind azok ábrázolásmódja tekintetében, amit a lombozat többféle tónusú, kis ecsetfoltjainál, s a körvonalakat helyettesítő apró kis párhuzamosok és összekapcsolódó félkörívek alkalmazásánál ismerhetünk fel. A Swaneveltnél ritka vehemenciával készült rajz az 163o-as évek második feléből való természettanulmány lehet. Valószínű, hogy a közvetlen természet utáni rajzot a festő utólag egészítette ki az előtéri, félig elszáradt fával, talán egy tervezett festmény kompozíciós megoldását próbálgatva. Ismeretes egy kérdőjelesen Swaneveltnek tulajdonított kép, a Táj, utazókkal (Róma, Galleria Doria-Pamphilj),

31 amely a budapesti erdőrészlet szabad változatának tűnik. Azon is szerepel egy félig elszáradt, elhajló előtéri fa, mögötte sűrű erdőrészlettel, valamint a kompozíció szélén egy vékony törzsű, gyér lombozatú fával. Ennek alapján elképzelhető, hogy volt valami kapcsolat a két mű között. Az Erdőszél közeli rajz-analógiája az amszterdami Táj az eunuch megkeresztelésével témájú ecset és tollrajz (Rijksprentenkabinet) (64. kép),

32 amely összefügg a Rijksmuseum egyik Swanevelt képével.

33 P. Schatborn és M. Schapelhouman szerint azonban a rajz nem vázlata a képnek, hanem egy, az eladás előtt a festményről készült ricordo. Mindkét rajz egyformán vázlatszerű, de épp ismétlő funkciója miatt az amszterdamin nem érvényesül az a lendület és vitalitás, ami Swanevelt természettanulmányait általában jellemzi. Mégis jól felismerhető a hasonlóság a fák típusa, a lombkoronák formája és azok ábrázolásmódja tekintetében. A budapesti kompozíció típusa, amely Paulus Bril müveiével rokon - egyik oldalon erdőrészlet, a másikon a középtérben facsoport többször előfordul Swanevelt oeuvre-jében. Ilyen szerkezetű két további lavírozott tollrajza is, a haarlemi Vízparti táj, nőt üldöző férfival (Teylers Museum), a windsori Erdős táj úttal (Royal Library),

34 valamint a Táj Keresztelő Szent Jánossal rézkarc.

35 Az elszáradt fa hangsúlyos szerepeltetése brili reminiszcenciákat idéz. Paulusnak számos festményén, rajzán kiemelt szerepet kapott ez a motívum, így például az Erdőszél zarándokokkal (Párizs, Louvre) és Vadász az erdőben (egykor Bréma, Kunsthalle)

36 című jellegzetes manierista rajzain, amelyeken bonyolult rajzolatú, bizarr formájú fák és gyökerek képezik a táj leghangsúlyosabb részleteit. Bril későbbi, új felfogást tükröző rajzain viszont, mint a londoni Fák a tó partján (British Museum) és a bécsi Fák a folyó szélén (Albertina)

37 ez a motívum már eljelentéktelenedett és tonnájának rajza is 31 Safarik, E.A. - Torselli, G., IM Galleria Doria-Pamphilj, Roma 1982, 31a.k. 32 Schapelhouman - Schatborn, i.m. (17.j.) 3o4.sz. 33 Thiel, RJ.J.és mások, All the Paintings of the Rijksmuseum in Amsterdam, Amsterdam - The Hague 1992, 86. 34 Plomp, MC., The Dutch Drawings in the Teylers Museum 1-2, Haarlem 1997, 458.sz.; White. Ch. - Crawley, Ch., The Dutch and Flemish Drawings of the Fifteenth to the early Nineteenth Centuries in the Collection of Her Majesty- the Queen at Windsor Castle, Cambridge 1994, 461.SZ. 35 The Illustrated Bartsch 2 ( 2), Netherlandish Artists (Carter Leach, M. és Morse, P. kiad.), New York 1978,243, 34( 263).sz. 36 Wood Ruby, i.m. (24.j.) 13, 14.sz., 14. 15.k. 37 Wood Ruby, i.m. (24.j.) 65, 69.sz., 73, 77.k.