Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
Herman van Swanevelt rajzai
tesen mindent saját céljainak megfelelően átalakítva, modernizálva. Bril Vízesés sziklák között párizsi ecsetrajza (Louvre) (60. kép) 25 egyike azoknak a tcrmészettanulmányoknak, amelyek a közel nézeti, kis természet-kivágat, az anyagszerű ábrázolásmód, a fény-árnyék kontraszt és a dekoratív értékek kiaknázása tekintetében kiindulópontul szolgálhattak nemcsak Swanevelt, de Cornelis van Poelenburch, Breenbergh és talán még Claude számára is. A sziklák iránti vonzalom az ugyancsak erősen Paulus Bril hatása alatt álló Cornelis van Poelenburch 26 és Bartholomeus Breenbergh 27 művészetében is nyomon követhető, jóllehet az ő érdeklődésük fókuszában a rom és az itáliai dombvidék állt. Swanevelt ecsetrajzaira egyértelműen e két honfitársának stílusa nyomta rá bélyegét. Poelenburch lapjain jelent meg először az éles fény-árnyék kontraszt, amely oly szuggesztíven érzékelteti a déli napsütést, mint például a drezdai Sziklás táj (61. kép). 28 Ecsetvonásainak nagyvonalúsága, frissessége s egyben porcelánosan sima festőisége nagy hatással lehetett Swaneveltre. Feltehetően tőle sajátította el azt az eljárást is, melynek során a sziklák ábrázolásánál a különböző árnyalatú ecsetfoltok alkalmazása absztrakt formációkat hozott létre, sajátos dekorativitást biztosítva az ábrázolásnak. Breenbergh művészi karaktere talán még közelebb állt Swaneveltéhez, mivel tájrajzai szintén erőteljes valóságérzékről, különleges festői érzékenységről és rendkívüli választékosságról tesznek tanúbizonyságot. Olyan mestermüvek, mint a Bomarzo park egyes részeit vagy Tivoli környékét ábrázoló lapok (62. kép), 29 ösztönzésül szolgálhattak Swanevelt tónusfokozatokban gazdag, festői ecsetrajz modorának kialakulásához. E vitathatatlan kapcsolatok mellett voltak különbségek is Swanevelt és két idősebb honfitársa rajzművészete között, a stíluson túl a tematikában is. Míg azoknál az architektúra játszott főszerepet, Swaneveltnél a fa, illetve a facsoport került a művészi érdeklődés középpontjába. Ezen a téren különösen közel jutott Claude művészetéhez. Valójában mindketten az előző generációk - Tiziano, Girolamo Muziano, Jan Brueghel, Paulus Bril, Elsheimer által kedvelt témakört újították fel modemebb változatban, újfajta vitalitást biztosítva a vegetációnak azáltal, hogy a konvencionális formakincs helyett a természetes, organikus formákat tartották követendőnek, és a lombkoronák ábrázolásánál nagyobb súlyt helyeztek a mozgás, a fény, a levegő érzékeltetésére. Nyugalmat és stabilitást sugalló, harmonikus kompozícióikban az egyes fák, facsoportok monumentalizálódtak és körülöttük a tér levegősebbé vált. Jól példázza ezt a tendenciát Swanevelt egy másik budapesti rajza, az Erdőszél kocsival (63. kép). 30 Ez a barna tintával készült, s a barna tinta különböző árnyalataival és vöröses barnával lavírozott tollrajz, hasonlóan a már említett Sziklatanulmány25 Wood Ruby, i.m., 98.sz. lo6.k. 26 Chong,A., The Drawings of Cornelis van Poelenburch, Master Drawing 25 (1987)1, 23, 24, 27, 62.sz.; Roethlisberger, M., Bartholomeus Breenbergh, London 1991, 27.sz. 27 Roethlisberger, M.. Bartholomeus Breenbergh. Handzeichnungen, Berlin 1969, 2o, 23, 34, 36, 37, 38, 42, 43, 51. 64, 114.sz. 28 Chong i.m. (26.j.) 27.sz. 29 Roethlisberger, M., Bartholomeus Breenbergh. The Paintings, Berlin 1981, 42, 43.sz. 30 Ltsz.: 2853. Toll, barna tinta, világosbarna, sötétbarna és vörösesbarna lavírozás, 146 x 2oo mm, a lapon vízjel nem látható, mert hátoldala leragasztott. A.C. Poggi (Lugt 617), Esterházy Miklós gyűjteményéből (Lugt 1965). Publikálatlan.
