Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
Herman van Swanevelt rajzai
Van Beuningen Museumban van, jelenleg Desiderii müveként, s ezek Claude és Swanevelt müveire egyaránt emlékeztették őt, de egyik mester szerzőségét sem tartotta bizonyosnak. A harmadikat, a berlini Kupferstichkabinettben lévő Sziklatanulmányt szorosabb összefüggésbe hozta a budapesti lappal, de azon a megállapításon túl, hogy a két rajz nem Claude müve, hanem valamely hozzá közelálló művészé, nem foglalt állást. Mindenesetre a budapesti rajz legközelebbi analógiájának a berlini Sziklatanulmányt érezte (54. kép), kiemelve annak Claude-étól eltérő vonásait: a sziklák kismérvű plaszticitását, a csökkent térérzékeltetést és a dekoratív hangsúlyt. Ugyanezek a jellegzetességek, Roethlisberger szerint, a budapesti rajzon még kifejezettebbek és még inkább összeegyeztethetetlenek Claude művészetével. Észrevételeit összegezve utalt arra, hogy e delikát attribúciós probléma, véleménye szerint, egy időre még megoldatlan marad. Az utóbbi évtizedekben, a gyűjtemény- és aukciókatalógusokban, Swaneveltnek egész sor rendkívül kvalitásos, túlnyomóan ecsettel készült rajzát publikálták, mint a Ponte Molle (Chatsworth, Devonshire gyűjtemény), A Palatínus romjai ( Colnaghi, London 1974), Erdős domboldal folyó mellett (Sotheby's, Amszterdam 1977), Római romok a Palatínus közelében (Christie's, Amszterdam 1991), Erdei táj felszíni bányával (Christie's, Amszterdam 1992), 13 amelyek a különböző gyűjteményekben régebb óta az ő műveiként számon tartott, római korszakából való rajzaival együtt, ecsetrajz művészetének bámulatos sokszínűségéről tanúskodnak. Úgy tűnik, számára minden egyes téma az ábrázolásmód új feladatát jelentette. E változatosság miatt az újonnan felbukkanó, Swanevelttcl összefüggésbe hozható rajzok szerzőségének bizonyítása nem könnyű feladat. A budapesti Sziklatanulmány fákkallaphoz témában és rajzmodorban egyaránt szorosan kapcsolódó rajz csak egy ismeretes: a már fentebb említett berlini Sziklatanulmány. ,4 Ez a mindeddig ugyancsak kérdéses szerzőségü lap mind a vegetáció, a sziklák és kövek formai kialakítása, mind pedig az élénk fény-árnyék ellentét, valamint az ecsetfoltok gazdag tónusfokozatai szempontjából azonos jellegű a budapesti rajzzal. Ugyanakkor mindkettő kapcsolódik Swanevelt müncheni Vízesés sziklák között ecsetrajzához (Staatliche Graphische Sammlung) (55. kép), 15 amelyen nagyobb a természet kivágat és így az egyes motívumok kevésbé részletezettek, de egész természetfelfogásuk, valamint motívumaik, formaalkotásuk, ecsetrajz modoruk egyező. A természeti látvány közvetlen, friss ábrázolásmódja mindhárom mű primer jellegzetessége. A szinte barokkos lendületű, gazdag motívumú müncheni rajzon a fény-árnyék kevésbé kontrasztos, így a budapesti és berlini rajzénál kisebb fokú az egyes természeti részletek plaszticitása a dekoratív, festői értékek javára. A vízesés jobb oldali tájrésze már 13 Old MasterDrawings from Chatsworth. A Loan Exhibition from the Devonshire Collection. Pittsburgh, The Frick Art Museum: Cleveland, The Cleveland Museum of Art 1987-88 (Jaffé, M.) lo9.sz.; Colnaghi, London July 1974, 2o.sz.; Sotheby's Mak van Waay Amsterdam 276, 6 June 1977, 125.sz.; Christie' s Amsterdam 25 November 1991, lo9.sz.; Christie's Amsterdam 25 November 1992, 598.sz. 14 Ltsz.: 1477. Fekete kréta, toll, barna tinta és barna lavírozás, 225 x 315 mm. Alul balra erősen sérült. 15 Wegner, W., Kataloge der Staatlichen Graphischen Sammlung München: Die Niederländischen Handzeichnungen des 15-18. Jahrhunderts, Berlin 1973, 274.sz., 165.t.
