Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

A Ghediből származó reneszánsz freskók restaurálása

nyok alapján, a Nova általjavasolt képsorrend tűnik helyesnek (42-43. kép). A falfelületek eredeti magasságát illetően a nápolyi jelenet adott támpontokat. Az oszlopcsarnok megrajzolásában a leválasztott falkép két szélén töredékesen megmaradt oszlopok képzeletbeli kiegészítése segített. Nem kizárt, hogy ezek plasztikus fejezetet is kaptak, az ábrázolt jelenet e szélső pilaszterek mögötti térben játszódik. A középső kép fala ennek alapj án legalább 6 méter hosszú lehetett, az oldalsók körülbelül 5,4 méter hosszúságúak. A lábazati rész talán 120 cm magas volt, a belmagasság legalább 5 méter kellett, hogy legyen. A magasság meghatározásánál figyelembe vettük a bekarcolások, falfirkák elérhetőségének szintjét, továbbá a giornaták határait, a figurák elhelyezkedését - egyeztetve a lehetséges állvány szintekkel. Bízunk benne, hogy restaurátori munkákkal megőriztük a müvek hitelességét, s a gondos helyreállítással jobban láthatóvá tettük szépségeiket. E szerény írással azokat a tapasztalatokat próbáltam meg összefoglalni és bemutatni, melyeket a freskókkal való „együttélés" élményéből magam és mások számára leszűrtem. SOMOS ÉVA