Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
A Ghediből származó reneszánsz freskók restaurálása
sorrendjét pusztán a finom szintkülönbségek alapján lehetett megállapítani. Attól függően, hogy festéskor mennyire volt szikkadt az intonaco, sok helyen eltérő színűvé váltak az azonosan kialakított részek. Ezt az eltérést legkönnyebben azokon az épületmotívumokon figyelhetjük meg, ahol napi varrat választja el a felületeket. Az arcok és kezek alá világos vörös előkészítő réteg került, ezeknek körvonalai jól kivehetők a kopott felületeken. Körülbelül tíz színnel dolgozott a művész, és metáldíszítéseket is alkalmazott. Az alabárdok ezüstözve voltak, a velencei jelenet zászlóján és némely kard gombján pedig aranymorzsákra bukkantunk. A dózse előtt térdelő hadvezér vállpáncéljának körberajzolása fémfólia felragasztásáról árulkodik. Ilyen éles bekarcolás a három kép együttesében csak itt fordul elő. Nicolö Orsini a három képen három különböző páncélt visel. A VIII. Ince pápa előtt térdelő zsoldosvezér páncélöltözete csak az okker színű alárajzolás vonalaiban őrződött meg, a nápolyi király előtt megjelenő figurán viszont egyöntetű, modellálás nélküli hideg szürke színben maradt meg. Megőrződésük eltérő formáiból arra is következtethetünk, hogy eredeti kialakításuk sem volt egyforma. A bekarcolásokkal kapcsolatban Alessandro Nova megállapítja, 10 hogy a művész e korai munkájánál kartonrajzait átnyomással pauzálta a friss vakolatba, s ezt a Lombardiában elterjedt előkészítési eljárást későbbi falképeinél már nem alkalmazta. Éppen a leválasztott réteg vékonysága miatt ezek az átnyomó vonalak jelenleg már nehezen azonosíthatók, a figurák körvonalainál érzékelhető mélyedések pedig inkább a vakolatrészek határait jelzik. Kisebb fonnák határainál lévő, éles szerszámtól eredő bevágódások csak a páncéloknál figyelhetők meg. Az átnyomásos előrajzolás kérdésével kapcsolatban kívánkozik ide a lonatói gyűjtemény Virginio Orsinit bemutató freskója, e darab ugyanis a felrajzolásnak éppen ezt a módját példázza. A négy harcos ábrázolása közül csupán ennél a figuránál láthatjuk ezt a technikát. Érdemes megjegyeznünk, hogy a lonatói freskóknál a fejek alatt ugyanaz a vörös előkészítő réteg van, mint a mi darabjainknál. A Nicolö Orsinit megjelenítő ciklus képein a dózse és a lépcső tetején mögötte álló előkelő személy, valamint a pápa ruházata azonos kialakítású. Az okker alapon lévő világosbarna mustrák sablonnal készültek. Ugyanilyen lehetett II. Alfonz király köpenyének kelméje is. A három kép festésmódjában árnyalatnyi különbségek is fellelhetők. A velencei jelenet egyes részletei, például a dózse mögötti figurák fejei, azt az oldott festőiséget mutatják, melyet a kutatók giorgionei hatásként értékelnek. Ennél jóval grafikusabb fogalmazású arcokat láthatunk például a VIII. Ince pápát ábrázoló jelenet jobb szélén álló csoportban. Az arcok és kezek formáinál sötét kontúrozást, az árnyékolásnál apró vonalkákat figyelhetünk meg. Ennek a rajzos megoldásnak legközelebbi párhuzamát a Tosio-Martinengo Képtár Napóleoné Orsinit ábrázoló freskóján láthatunk. A terek megkomponálása a centrális perspektíva tudományának ismeretét bizonyítja, de a szerkesztésben vannak pontatlanságok - például a pápa trónusának rövidülésben való ábrázolása sehogyan sem illeszkedik a kép enyészpontjához. A figurák megnyúlt arányúak, felsőtestük rövid, lábuk feltűnően hosszú. A kompozíciók alsó régiói kopot10 Nova, A., The Drawings of Girolamo Romanino Part I, The Burlington Magazine 137 (1995) 159-168.
