Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
A perugiai Palazzo Isidori allegorikus freskóciklusáról a legújabb kutatások és restaurálások fényében
Corgna-család tulajdonában volt. 15 Mancini, 1997-ben írt tanulmányában, melyben a téma eddigi legátfogóbb elemzését adja, a freskók készítésének idejét mintegy két évtizeddel későbbre teszi mint a fentebb idézett kutatók. Feltételezése szerint a megbízást a freskók elkészítésére az 1416 utáni években adta a család egyik jeles tagja, Comiolo della Corgna, mégpedig az 1401 -ben meghalt Cola Petruccioli fiának, Policleto di Colának. Ikonográfiái kérdésekben Mancini általában követi Previtali meghatározásait, azonban az íriszt és liliomot tartó nőalakban (1361) csakúgy, mint Salmi, ő is Ámor allegóriáját látja. Mancini levéltári kutatásait a perugiai Piazza Morlacchi 30-as számú ház helyreállítása során végzett vizsgálatok egészítették ki, és egyértelműen igazolták, hogy a Szépművészeti Múzeum allegorikus nőalakjai valóban az épület első emeleti szintjének mennyezetéről származnak. A ma Palazzo Stocchiként ismert, a múlt században Bassardini-Seppi-Isidori tulajdonban lévő épület történetéről keveset tudunk. 16 1871ben Francesco Bassardini, az akkori tulajdonos, levélben tájékoztatta a polgármestert, hogy szándékában áll a palazzo falairól leválasztani, és a városnak eladni azokból a freskókból, amelyek a földszint egyik termében találhatók. Bassardini levelére - tudomásunk szerint a polgármester nem válaszolt, így örökösei néhány év múlva megismételték az ajánlatot. A város vezetése 1889-ben kinevezett egy szakértőkből álló küldöttséget, amely a kor perugiai művészeti életének három kiemelkedő személyiségéből állt. E három személy Francesco Moretti, a városi képtár igazgatója, Luigi Carattoli, az Accademia di Belle Arti igazgatója és Matteo Tassi festő volt utóbbi, többek között, a Palazzo dei Priori egyik terme, a Sala dei Notari, 13. század végéről származó freskóit is restaurálta. A szakértők feladata volt, hogy ítéljék meg a Palazzo Isidori freskóinak állapotát és jelentőségét. A kutatás számára kiemelkedő jelentősége van annak a ténynek, hogy a három szakértő beszámolója fennmaradt, mivel ez az írott forrás pontos képet ad a Budapesten őrzött allegorikus nőalakok eredeti elhelyezéséről. 17 A beszámolóból megtudjuk, hogy a Palazzo Isidori földszinti termének fagerendás mennyezete három részre oszlott, melyek mindegyikében tizenegy keresztgerenda volt található. A keresztgerendák háromszor tíz, hosszúkás formátumú szakaszt jelöltek ki a mennyezeten (31. kép). Ezekbe a szakaszokba „erényeket és más allegorikus figurákat" festettek. 18 A Szépművészeti Múzeumban őrzött nőalakok csak egy részét képe15 Ebben az évben publikálta először F. F. Mancini a levéltári dokumentumokon alapuló felfedezését: Quei due affreschi di Budapest 'abitavano' proprio qui, La Nazione. Cronaca di Perugia 1994, IV./7. A perugiai kutató a források közlésével egyidejűleg a téma legátfogóbb elemzését adja nemrégiben megjelent tanulmányában: La formazione di Benedetto Bonfigli (e alcune considerazioni sulla pittura tardogotica a Perugia) in Benedetto Bonfigli e il suo tempo, Atti del convegno, Perugia, 21-22 Febbraio 1997, Perugia 1998, 59-74. Hálával tartozom Mancini professzornak segítőkészségéért, hogy nemcsak dolgozatának kéziratát, de a kiadatlan eredeti dokumentumok másolatát is elküldte nekem, nem sokkal felfedezésük után, továbbá azért is, hogy megosztotta velem gondolatait, a mesterkérdéssel kapcsolatos kételyeit 1996 őszén, és hozzásegített ahhoz, hogy felméréseket, rajzokat készítsek a feltárás alatt álló épületről. 16 Az épület ma a Piazza Morlacchi és a Via Teatro Morlacchi sarkán található, Perugia középkori városközpontjában, jelenlegi bejárata a Teatro Morlacchi felől nyílik. 17 A három szakértő jelentésének fontosabb részleteit közli Mancini, 1997 i.m. (15. j.) 63-64. "virtù ed altre figure allegoriche, situate in piedi entro edicole di svariatissime forme, aventi alle basi leggende in versi relative ai soggetti." Mancini, uott.
