Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
„Les Adieux". A Siracusa-festő oszlopkratérja
megőrizte a század végéig, 69 - de ez távolról sem jelenti az érdeklődés hiányát. Korábbi funkciójuk megváltozására a formák megoszlása is utal: szemben az oszlopkratér túlsúlyával az athéni produkcióban Cerveteriben viszonylag, de olykor szám szerint is többségben voltak az Athénban jóval ritkább, reprezentatív kehely- és volutakratérok. Ugyanez más etruszk lelőhelyeken is megfigyelhető, 70 és a 6. század húszas éveitől a tarquiniai sírfreskók ábrázolásai mutatják, hogy a kratér méretében is hangsúlyozottan reprezentatív formája, a hozzá kapcsolódó jelenetekkel (kómos, játékok) újra egy elitréteg önkifejezésének jelképe lett, ekkortól mind hangsúlyozottabban a funeráris ideológia szolgálatában, és egyre szorosabb kapcsolatban a csak nemrégiben közelebbről megismert Dionysos-vallás fokozatosan kialakuló etruszk formájával. A kerámiakratérok importja Caerében is a generációs szünet után néhány feketealakos vázával kezdődött újra, ennek megfelelő formában: a Leagros- és a Faina 75-csoport egy-egy oszlopkratérja és néhány további példány mellett egy az Antimenés-festő körébe tartozó kehelykratérral, 71 de ezekkel egyidőben megjelent Euphronios két vagy három, majd Epiktétos egy kehelykratérja is. A későarchaikus periódust négy vörösalakos oszlopkratér mellett három kehely-, két voluta- és egy harangkratér képviseli Caerében, 72 a század második negyedében pedig az egyébként az athéni vázák importjában változatlanul jelentős szerepet betöltő centrumban 73 az ebben a korszakban Itáliába került 69 Még mindig használható az erre vonatkozó első felmérés: Rivoldini, M., in Mostra deü'Etruria padana e della città di Spina II, Repertorio, Bologna 1960, 154-203. Hasznos kiegészítése ennek LezziHafter, A., Der Eretria-Maler, Mainz 1988, 17, Abb. 3 (sírlelet-együttesek Spinában oszlopkratérral 450425 közt). A legújabb kvantitatív elemzés jól mutatja az oszlopkratér fontosságát a spinai leletek közt (az oinochoé után a leggyakoribb forma), de csak általánosságban, számszerű adatok nélkül beszél a formák kronológiai megoszlásáról (Guermandi, M.R, in Spina e il delta padano [Atti Ferrara 1994, a cura di F. Rebecchi], Roma 1998, főleg 188-189 és fig.3). Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy még ez az elemzés is csak a Spinában előkerült attikai vázák mintegy negyed részén (vagyis a publikált darabokon) alapszik (Guermandi, 187). 70 Pl. Gravisca jóval gazdagabb vörösalakos anyagában: Huber, K., Le ceramiche attiche a figure rosse (Gravisca, 6), Bari 1999, 128-139. 71 Az oszlopkratérok: Beazley, ABV, 376, 224; Para 144, 4 7 ; MonAnt 42 (1955) 867,42 és 200.k. (LIMC VI [1992] 841,57 és 544.L); Uott., 872,7 (A. Harcbaindulás kocsin. B. Théseus és Minotauros); Uott., 1025 1026 és 265A-B.k. (Itsz. 48335); továbbá Sapelli, M., in Gli Etruschi e Cerveteri, kat. Milano 1980, 156-157, 11.sz. A kehelykratér: ABV, 280,56 (Burow, J., Der Antimenesmaler, Mainz 1989, 27, 156.J. és 128, nem sorolja a festő müvei közé). 72 Oszlopkratérok: ARV 2 234,2; 275,61; 361,9; 362,13. Volutakratérok: ARV 2 , 206, 131, 132. Kehelykratérok: ARV 2 , 185,36; 227,12; 360,1. Harangkratér: ARV 2 , 206,125. 73 Az import-statisztikák túlnyomórészt Beazley könyvein alapulnak, aki azonban csak az általa attribuait vázákat sorolta fel (ld. 68.j. és a legfontosabb irodalom áttekintésével Hannestad, L., ActaArch 59 [1988] 113-115). Úgy tűnik, egyedül Boardman módszerében is úttörő feldolgozása terjedt ki saját anyaggyűjtésére a nagy múzeumokban (Boardman, J., Expedition 21 [ 1979] 4, 33-39; forrásairól 38); ezt a fontos mozzanatot figyelmen kívül hagyta Guermandi, aki a maga anyaggyűjtését igyekezett a publikált spinai anyag egészére kiterjeszteni (a 69.j.-ben i.m.), és rámutatott a korábbi statisztikák módszertani hiányosságaira is. Hogy a korábbi felfogás az attikai kerámia-import drámai csökkenéséről Etruriában 475 után revízióra szorul, azt - ugyancsak Beazley alapján készült táblázataival - legutóbb Kracht, P. könyve [Studien zu den griechischetruskischen Handelsbeziehungen vom 7. bis 4. Jh. v. Chr., Bochum 1991) igazolta.
