Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
„Les Adieux". A Siracusa-festő oszlopkratérja
Az oszlopkratér a Siracusa-festő müvei közt a legtöbbször díszített vázaforma. Legalább két évszázados története jól rekonstruálható. 59 A forma minden valószínűség szerint Korinthosban alakult ki a 7. század második felében, és nem sokkal később athéni feketealakos díszítésű példányai is megjelentek. A 6. sz. közepén főleg Lydos műhelyében kedvelték, de ezután csak a század vége felé lett újra, ugrásszerűen, népszerűvé, és az maradt a későbbi feketealakos produkcióban is. Vörösalakos díszítéssel már az új technika kezdetén megjelent ugyan, de utána csak 500-490 körül fedezték fel újra; ekkor kezdődött a 420 körüli évekig tartó virágkora. Igen valószínű, hogy egy-két műhely fazekasai és néhány vázafestő is specializálódott - ha nem is kizárólag - a voluta- és kehelykratérral szemben általában a közepes igények kielégítésére szánt oszlopkratérok díszítésére. 60 A század végére teljesen kiszorította őket a kratér jóval később kialakult, harang alakú változata. Mind a korinthosi, mind az athéni példányok nagy része exportra került, és messze a legnagyobb felvevőjük Itália volt. Feltűnőek azonban a leletek koncentrálódásának Itálián belüli változásai. J. de La Genière hívta fel a figyelmet arra, hogy a korinthosi oszlopkratérok túlnyomórészt Cerveteriben kerültek elö. 61 Aláhúzza ennek jelentőségét, hogy a korinthosi vázák etruszk utánzatai közül az oszlopkratérokat ugyancsak szinte kivétel nélkül Cerveteriben találták, jóllehet a készítésükre specializálódott Rosoni-festő Vulciban dolgozott. 62 Ebben az időben a lakón kráteroknak is Caere volt a fő itáliai vásárlója. 63 A század közepével eltűntek a korinthosi kráterok és etruszk utánzataik, ugyanígy a lakón kráterok is, az ekkor fellendülőben levő athéni importtal pedig a Lydos-kör kráterjai alig jutottak el Etruriába. 64 A Symposion lakoma formájában megjelenő szokása a 7. században az etruszk principes rangjelzője volt. A kratér általában szerény minőségű és kivitelű változatának szélesebb körű elterjedése a késő-orientalizáló korban ezzel szemben egy újonnan kialakult középréteghez kapcsolódott. Az 550 körüli évek nagy társadalmi átalakulásait Etruriában a szokások és az ízlés változása is követte; ezeknek egyike volt az etruriai városok középrétegeinek asztalára és sírjaiba helyezett kratér iránti igény megszűnése vagy legalábbis radikális csökkenése. A jelenség általános volt Etruriában, 59 Antik elnevezéséről Amyx, D.A., Hesperia 27 (1958) 198, 79.j. Esetleg a geometrikus korba visszanyúló előzményeiről Moore, M.B. - Pease Philippides, M.Z., Attic black-figured pottery (The Athenian Agora, vol. XXIII), Princeton 1986. 23. Korinthosi történetéről Payne, NC, 1931, 300-301. Történetéről Korinthosban és Athénban a 6. sz. közepéig Bakir, J., Der Kolonettenkrater in Korinth und Attika zwischen 625 und 550 v. Chr., Würzburg 1974; az athéni feketealakos kerámiában: Moore - Pcasc Philippides, i.m. 23-25; az athéni vörösalakos kerámiában: Moore, i.m. (38 j.) 20-23 és Isler-Kerényi, i.m. (37.j.) 94-96. A forma athéni változásait jól illusztrálja Richter, G.M.A. - Milne, M., Shapes and Names of Athenian Vases, New York 1935, 43^-8. k.; a budapesti váza a 47. képen látható változat. 60 Mesterek: Beazley, ARV 2 , 237 (Myson); 562 (a korai manieristák és körük; a Siracusa-festő nem tartozott közéjük); 1088 skk. Ld. még Schauenburg, K., Quaderni ticinesi 11 (1982) 9-31, új darabokkal. Oszlopkratérok készítésére szakosodott műhely: Mingazzini, P, Vasi della Coll. Castellani I, Roma 1930, 216; Beazley, J.D., Potter and Painter in Ancient Athens, London 1946, 11-13. 61 La Genière, J. de, i.m. (28.j.) 203 és Uő., BCH 112 (1988) 83-90. 62 Szilágyi, CEF II, 1998, 369-370 és 242.J. (a korábbi irodalommal). 63 Nafissi, M., in Studi sulla ceramica laconica (Atti Perugia 1981 ), Roma 1986, 162, fig. 12 és Uő., in Stibbe, C.M., Laconian Mixing Bowls, Amsterdam 1989, 71. 64 Szilágyi, J.Gy.. Eirene 31 (1995) 46-47.
