Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
„Les Adieux". A Siracusa-festő oszlopkratérja
rokban, különböző festőknél gyakran jelenik meg harcosok, még gyakrabban - Athénban éppen ebben a korban - Pallas Athéna pajzsán, akire esetleg itt is utalhat. 29 A szem-motívum is általánosan elterjedt apron-aísz, elsősorban éppen az 5. sz. második negyedének-közepének athéni vázaképein, 30 olykor szárnyas lóval díszített pajzs alatt. 31 Van azonban a képnek egy az értelmezés szempontjából fontos motívuma, amely a vázát csak fényképről ismerő Beazley figyelmét érthetően elkerülte: a két szélső alak kezében tartottsképtron. A szó eredeti 'bof jelentése már a homérosi eposzokban istenek, hérósok, vagy kiváltságos szereppel, tényleges vagy eszmei hatalommal felruházott halandók (pap-papnő, hírnök, bíró, költő, stb.), mindenekelőtt királyok jelvényének a megjelölésévé szűkült. Ennek felel meg képi ábrázolásuk is: többnyire díszes nyelükkel és fölső végükön a leggyakrabban virágdísszel ábrázolva, az athéni vörösalakos vázákon egyértelműen istenek vagy - ebben a korban már természetesen mondai - királyok attribútumai. 32 A budapesti váza képét sem lehet másnak, mint mitikus királyokat szerepeltető, tehát egészében mitológiai ábrázolásnak tekinteni. 33 Nyilvánvalóan ennek tudatában született korábbi tulajdonosának, Pulszky Ferencnek 34 gyűjteménye magyar nyelvű leírásában olvasható értelmezése: „Agamemnon és Menelaus jelenlétében Briseis Ajaxnak 35 nyújtja a búcsúpoharat". Ilyen jelenetet nem ismer az írott hagyomány, de ennek nincs jelentősége, mert egyfelől nem áll rendelkezésünkre az antik irodalom teljessége, másfelől a vázafestők nem szövegeket illusztráltak és nyilvánvalóan az orális hagyományból is merítettek. Pulszky olvasata akár helyes is lehet; semmi nem szól ellene, ahogy számos más, az ismert héróstörténetek világából vett értelmezés ellen sem szólna. A lényeges az, hogy a két sképtronos szereplő az egyébként névtelen és az értelmezésekben általában a családi szférában elképzelt jelenetet paradigmatikus szintre emeli, a búcsúzó harcost héróizálja. 36 Ezt még 29 Chase, G.H. The Shield Devices of the Greeks in Art and Literature, Cambridge Mass. 1902 (reprint 1979), 53; Athéna pajzsán 500-480 körüli Panathénaia-amphorákon: Bentz, M., Panathenäische Preisamphoren, Basel 1998, 49, 205, 207, de ebben a korban más vázákon is, pl. a Nikón-festő egy lékythosán, in Pegasus und die Künste (hrsg. C. Brink - W. Hornbostel), Hamburg 1993, 143, 35. sz. és Farbtaf. 13. A Praxias-csoportba tartozó etruszk vázán: CVA Castle Ashby, 55. t., l.k. 30 PI. Harva, i.m. (2.j.) 9 és 21. kép; összefoglalóan Steinhart, M., Das Motiv des Auges in der griechischen Bildkunst, Mainz 1995, 112-113 és 1001—1 007.J. Az értelmezés különböző lehetőségeiről Deonna, W., Le symbolisme de l'oeil, Bern 1953, 96-196. 31 Pl. Arête, Galerie für antike Kunst, Liste 20, Zürich 1985, 30.sz. 32 Máig a legteljesebb, bár az ábrázolásoknak viszonylag kevés figyelmet szentelő tárgyalásuk: Dorigny. S.,DSIV, 1115-1117; ld. még Hug, A., RE HA (1923) 368-370; Schauenburg, K.,ÄM82 (1975) 211-216. 33 A festő mannheimi skyphosának (48) magányos alakja Beazley számára egyértelműen „king", ahogy a Villa Giulia-festő egy stamnosának mindkét oldalán megjelenő, sképtront tartó alak „suggests a royal personage and a heroic scene" (Richter, fenn a 3.j.-ben i.m. 133, a 101. vázához), és egy a Niobidafestő körébe sorolt másik stamnoson a középsővel szembenálló nőalak „le porge lo scettro, la fa regina" (Isler-Kerényi, C, Stamnoi, Lugano 1977, 81). 34 Pulszky Ferencz mügyüjteményének jegyzéke, Pest 1868, 14. 33 Nyilván elírás Achilleus helyett. 36 Mint azok a vázaképek, amelyeken a jelenet alakjait a hérós-mitológiából vett nevekkel jelölik meg. A valóságban a harcban elesettek héróizálása nem volt szokás az egykorú Athénban (Stupperich, R., Staatsbegräbnis und Privatgrabmal im klassischen Athen, Münster 1977, 192-193; Uő., in The Archaeology of Athens and Attica under the Democracy [edd. Coulson, W.D.E. - Palagia, O. et alii], Oxford 1994, 99100).
