Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Három „megarai" csésze
szimbolikus motívumokkal, (mint a budapesti csészén is látható párducok és galambok[?]), valamint kísérő istennő (a legtöbbször Ariadné vagy Aphrodité) társaságában Dionysos megjelenítésére szolgált. 18 A budapesti csészén szereplőhöz hasonló ikonográfiái megoldások különösen gyakoriak etruszk tükörtartókon, 19 valamint etruszk és campaniai funerális, 20 fogadalmi 21 és kultikus 22 aediculákon. Különösen érdekes párhuzamot nyújt a Louvre AO 7159 számú „megarai" csészéje (10-11. kép), amelyet antiochiai készítésűnek tartanak és a Kr. e. 2. sz. első felére kelteznek. 23 A csésze reliefsávján bacchikus thiasos látható; Dionysos a budapesti edényen láthatóval azonos testtartásban, ugyancsak párduccal és egy vele szimmetrikusan ábrázolt nőalakot átkarolva jelenik meg, csak éppen a nőalakot (Ariadné? Aphrodité?) itt szemből ábrázolták (11a. kép). A budapestivel azonos khiasztikus-tükrös szkhéma a párizsi csésze egy másik csoportjánál figyelhető meg (11b. kép): ruhátlan, lantot tartó, hátulnézetből ábrázolt nőalak (Ariadné? Múzsa? mainas?) 24 öleli át a szemből ábrázolt, hosszú chitónt és himationt viselő Dionysost. 2:1 Mindez lehetővé teszi, hogy a budapesti csészén lévő alakokban Dionysost és Aphrodité/Ariadnét ismerjük fel. Az ábrázolás dionysikus jelentése, amelynek a bor és a szerelem közti kapcsolat felidézése külön hangsúlyt ad (gyakran látható ez a „megarai" csészéket díszítő ábrázolásokon), bizonyosan a váza rendeltetésével összefüggő, gondolatébresztő szerepet tölthetett be a symposionokon. lH Vö. Pochmarski, E., Dionysische Gruppen, Wien 1990, 187-188. Dionysos és Aphrodité kapcsolatáról: Veneri, A.,Z,/A/C///(1986) 1986, Dionysos címszó, 415^116; különösen a kisázsiai térségben: Elia, 0. - Pugliese Carratelli. G.. 11 santuario dionisiaco a Pompei, PdP 34 (1979) címszó, 474^476. 19 London. British Museum, ltsz. Br 733-734: Cristofani, M„ LIMC 111 (1986) Dionysos/Fußuns címszó, 61 a-b sz., 535-536, 425. t. (Kr. e. 300 k.); Jurgcit, F., LIMC III (1986) Ariatha címszó, 27. sz., 1074, 738. t. 20 Nenfro relief. Vulci, Museo Nazionale. Vulci, Necropoli di Cavalupo (Kr.e. 3. sz. első fele): Cristofani. /./;/. (19. j.), 62. sz, 536, 425. t. 21 Fogadalmi templom modellje. Museo di Villa Giulia, ltsz. N. 59757. Vulciból, az Északi Kapunál feltárt fogadalmi lerakatból: Pautasso, A., 11 deposito votivo presso Porta Nord a Vulci, Roma 1994, F 1, 69-71. 35 a-b és 36 a-b t. (2. sz. vége - 1. sz. eleje). 22 S. Abbondio Dionysos-templomának oromcsoportja, Pompei közelében: Elia - Pugliese Carratelli. 1. m. (18. j.), 442 471, 8-13. k. (Kr. e. 3. sz. harmadik negyede). 23 Jentel, M.-O., CVA France 23 (Louvre 15). Paris 1968, III N, 15-16, 14-15. t., irodalommal. 24 A Dionysos-'kithairás nőalak' csoportokról: Pochmarski, i.m. (18. j.), 26-30. Az alak értelmezéséhez uott, 42, 19. sz és Zahlhaas, i.h. (ld. köv. jegyzet). 25 Jentel nőalakként értelmezi: Jentel. /. m. (23. jegyz.), 15. Dionysosszal való azonosítását támasztja alá. hogy az ikonográfiái szkhéma gyakran jelenik meg az isten jellemző attribútumaival (kantharos, párduc, pardalis) a valószínűleg a hellenisztikus kor közepén készített mintákra visszavezethető császárkori tükrökön és mozaikokon: Zahlhaas, G., Römische Reliefspiegel, München 1975, 45-47 további bibliográfiával (ehhez még: Hornbostel, W., Kunst der Antike. Schätze aus norddeutschem Privatbesitz, Mainz am Rhein 1977, 69. sz., 99-100).
