Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Mátyás király és Aragóniái Beatrix budapesti domborműveiről
amely eredetileg a pápa szarkofágja felett állt. 57 Ezen Krisztus figuráját két angyal veszi körül, amelyek közül a baloldalon állónak a profilja szoros kapcsolatban áll a Mátyás relief hasonló részletével (40. kép). De néhány apró motívum még inkább mesterazonosságról árulkodik: a Feltámadás domborművön tölgyfák jelzik a táji hátteret (41. kép). Nemcsak a tölgylevelek formája azonos a Mátyás fejét övező koszorún látottakkal, hanem a makk plaszticitása és a makkház érdes felületének kidolgozása is igen hasonló módon megoldott (42. kép). Ugyanez a formanyelv tűnik fel a párizsi Louvre-ban lévő, Dalmatának attribuait fríz részletein is, amely eredetileg ugyancsak II. Pál pápa síremlékéhez tartozott. Itt a girlandot alkotó gyümölcs- és virágmotívumok között ismét csak szerepel a tölgylevél, a makk és makkház ábrázolása is, a Mátyás domborművön is láthatókkal azonos módon (43. kép). Hasonló motívumok láthatók azokon a vörösmárványból készült építészeti elemeken, ajtó- és ablakkeret részleteken, amelyeket a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán mutat be, és amelyek egykor Mátyás budai palotáját díszítették. 58 Az egyiken ismét csak ugyanaz a típusú tölgylevél és üres makkház tűnik fel, mint a római munkákon és a királyt ábrázoló dombonnűvön (44. kép). 59 Az a viszonylag nagyszámú, szobrászati dekorációt is tartalmazó építészeti töredék, amely Mátyás uralkodásának utolsó tíz évére datálható, és amelyeket Giovanni Dalmatával hoztak összefüggésbe, szükségessé teszi a szobrász Budán betöltött művészeti szerepének újraértékelését. Az a korban szokatlanul nagy megbecsülés, amelyet a király tanúsított munkái iránt, valószínűsíti, hogy Dalmata fontos személyiség lehetett. 60 Személyes részvétele ajtó- és ablakkeretek kivitelezésében nem valószínű. A király megbecsülése és a gazdag jutalom, amelyet művészeti tevékenységéért érdemelt ki, arra utal, hogy Giovanni Dalmata egy olyan műhely élén állt, amely nagyrészt az ő terveit valósította meg. Ilyen módon érthetővé válik, hogy ugyanazok a klasszicizáló motívumok tűnnek fel az 1480-as évek elejétől Budán és Visegrádon is, amelyek római műveit is jellemzik. Ugyanakkor ezeknek a dekoratív elemeknek a kivitelezése nagyon eltérő, és ez a tény arra utal, hogy több, jól felkészült, de különböző iskolázottságú mester dolgozott a Dalmata által vezetett műhelyben, ahogy ezt a visegrádi Herkules kút oldallapjai és a budai emlékek meggyőzően bizonyítják. 61 A fent említett, a Magyar Nemzeti Galériában lévő, tölgyleveles és makkos díszítésű töredékek sem tekinthetők Giovanni Dalmata saját munkáinak, jóllehet a rajtuk lévő motívumok kétségtelenül az ő fonnanyelvéhez tartoznak. 57 Pope-Hennessy (Italian Renaissance Sculpture, London 1963) és Seymour [i. m. (47. j.) 156-60.] véleménye szerint a következő reliefeket készítette Dalmata: az Atyaisten figuráját, az Utolsó ítélet reliefen lévő bal oldali angyalt, a Feltámadás domborművet, a pápa tumbáját és halotti figuráját, két fülkében álló evangélista figuráját, Éva megteremtését, és azt a frízt, amely a Louvre gyűjteményében található. 58 Vö. Balogh,/, m. (2.j.)I. 125. 59 Budapesti Történeti Múzeum, ltsz. 49/237., kölcsöntárgyként a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán. 60 Gerevich, L., Art of Buda and Pest in the Middle Ages, Budapest 1971, 113skk. 61 Réti M., Visegrád reneszánsz szobrászatának újabb kutatásai in Művészettörténet - Műemlékvédelem. Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok, Budapest 1993; Gerevich, L., Réflexion sur le château de Buda à l'époque du roi Matthias, Acta Históriáé Artium 13 (1967) 123-132, Gerevich, /'. m. (50. j.) 113skk.
