Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Mátyás király és Aragóniái Beatrix budapesti domborműveiről
Az ilyen és ehhez hasonló ábrázolások jelentése nagymértékben összefügg a reneszánsz erényre és hírnévre vonatkozó nézeteivel, amely olyan antik római írók művein alapszik, mint Cicero, és az idősebb Plinius sokat forgatott „Naturalis historiá"-ja. 16 A portrék hírnevet és halhatatlanságot biztosítottak sikeres, mérsékelt és intelligens egyéneknek, akik valamilyen tettükkel kiérdemelték a halhatatlanságot. A kiválóság vizuális megjelenítése a portrészobrászat egyik fő motiváló eleme volt. Az ilyen ábrázolások a korabeli és jövő nemzedékeket inspirálták, és ugyanakkor tartalmazták azt az eredetileg a halotti szobrászathoz kötődő meggyőződést is, hogy a portré magát az ábrázolt személyt helyettesíti, jelenlétét biztosítja. Az uralkodói portré elhelyezése is ezzel a gondolattal függött össze a múltban, és célja a jelenben is hasonló: az uralkodó mindenható hatalmának és jelenlétének biztosítása. 17 Ennek a célnak az eléréséhez szolgált régmúlt időktől kezdve az uralkodói portrék középületekben való elhelyezése, és az ókor iránt rajongó reneszánsz Itália ezt a hagyományt is követte. Plinius említette, hogy a portré büsztöket Rómában házak udvarában állították ki, és az elhunyt családtagok viaszból készült halotti maszkjaitcawonékra helyezték. 18 Portré büsztök állhattak belső terekben, ajtók feletti timpanonokban, de hálószobákban és előszobákban is, ahogy erről Vasari tudósított, vagy kandallón, fali fülkékben elhelyezve, és síremlékek részeként is. 19 Balogh Jolán ebből az antik szokásból következtetve úgy gondolta, hogy a királyi pár portréi egy ajtó felett álltak, sőt nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy Mátyás leírásokból ismert, hatalmas méretű tróntermének ajtaja felett kerültek elhelyezésre, 20 és legközelebbi analógiáikat a Certosa di Pavia régi sekrestyeajtaja felett befalazott Sforza büsztökben látta. 21 Kétségtelen, hogy a domborművek tipológiai alapon rokoníthatók a Sforza portrékkal, de ez utóbbiak korántsem az egyedüli analógiák. Itáliában, a 15. század második felétől számos hasonló, festett vagy kőbe vésett ábrázolás készült. Piero della Francesca Battista Sforzát és Federico da Montefeltrót ábrázoló portréi (Firenze, Galleria degli Ufftzi), a milánói Medici bank homlokzatán lévő Sforza büsztök, vagy Mino da Fiesole Giugni síremléke (Firenze, Badia), ahol az elhunyt fehér márványból készült domborművű portréja sötétzöld színű háttér előtt áll, vagy Memling a Portinari házaspárt ábrázoló portréi (New York, Metropolitan Museum of Art), amelyek márvány 16 Pliny, Natural History XXXV. Trans. J. J. Pollitt, The Art of Rome c. 753 B.C. 337 A.D., szerk. II. W. Janson, Englewood Cliffs 1966. 17 Schuyler, i. m. (13. j.) 35. 18 Pliny, XXXV. 6-7; Pollitt, i. m. (16.j.) 54. 19 Vasari, G., Le vite de più eccellenti pittori, scultori ed architettori, szerk. G. Milanesi 1, Firenze 1896,409. 20 Balogh, Die Bildnisse i. m, (2. j.) 6-7. 21 Balogh, Adatok i. m. (3. j.) 23-24; A Certosa di Paviáról ld. Borlini, G., The Facade of the Certosa di Pavia, Art Bulletin 16 (1963) 326-336; Albertini-Ottolenghi, A.M. - Bossaglia, R. - Pasenti. F.R.. La Certosa di Pavia, Milano 1968, 285-286; Bernstein, J. G., The Architectural Sculpture of the Cloisters of the Certosa di Pavia, Ph.D. Dissertation, New York University, 1972; Morschek, Ch. R. Jr., Relief Sculpture for the Facade of the Certosa di Pavia, 1473-14 99, New York - London 1978; Roth, A., The Lombard Sculptor Benedetto Briosco: Works of the 1490's, Burlington Magazine 32 (1980) 7-22.
