Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Mátyás király és Aragóniái Beatrix budapesti domborműveiről
A kutatás mindeddig nem adott választ arra a fontos kérdésre, hogy vajon mi történt a domborművekkel 1526 és 1571 között. 1526-ban a mohácsi csatavesztés után, ha a budai palotában lettek volna, a török hódítók valószínűleg vagy elvitték volna a sok egyéb értékkel együtt Isztambulba, vagy tönkretették volna a királyi képmásokat. A Mária királyné által 1526-ban Pozsonyba vitt kincsek jegyzékében sem szerepelnek. A császár és a püspök közötti fent említett levelezésből az is kiderül, hogy a müvek 1571-72-ben Bélay Imre, a sajóládi pálos kolostor vikáriusának tulajdonában voltak. Az ő halála után kerültek Bornemissza Gergely veszprémi püspök és csanádi érsekhez. 6 Sajólád a diósgyőri várhoz közel fekvő település. Ez utóbbi a királyi pár legkedveltebb kastélyai közé tartozott. A 15. század második feléből ránkmaradt jelentős forrásanyag, valamint a töredékes emlékanyag, főleg építészeti részletek és szobrászati díszítő elemek, azt bizonyítják, hogy a várat az 1470-es években reneszánsz stílusban díszítették és részben át is építették. 7 Diósgyőr 1476-tól 1501-ig Beatrix királyné tulajdonában volt, és több olasz származású vámagy felügyelte. 1540 és 1563 között a Balassa család birtokolta zálogként. 1563-ban, mielőtt visszakerült volna a koronához, a Balassa örökösök sok érteket mentettek ki a várból. Mivel Sajólád ugyancsak Balassa birtok volt, jogos a feltételezés, hogy a dombonnüvek eredetileg a diósgyőri várból és nem Mátyás budai palotájából kerültek a sajóládi kolostorba. 8 Mivel okleveles adat nem szól sem a dombonnüvek megrendelőjéről, sem mesteréről, sem pedig készülési idejükről, egyrészt a típus- és stíluskritikai vizsgalatok, másrészt pedig az Itáliában és Mátyás udvarában a 15. század második felében honos politikai és művészeti nézetek vizsgálata segíthet a müvek mögött álló szándék, és a szobrász személyének meghatározásában, nem is beszélve az eddig megválaszolatlan számos részletkérdésről. Mátyás király külsejéről több leírás ismert Galeotto Marzio és Antonio Bonfini tollából. Mindketten személyesen ismerték a királyt, és mindketten vendégei voltak Budán. Galeotto, aki tudta, hogy Mátyás nem becsüli az üres hízelgést, leírta, hogy ereje átlagos volt, és „inkább Marsi, mint Vénuszi szépséggel" rendelkezett. Megemlítette, hogy a király testileg nem volt tökéletes, hiszen nem tudta behajlítani a kisujját, 9 de dicsérte Mátyás kiváló memóriáját, azt, hogy több nyelven is beszélt, és hangsúlyozta kivételes uralkodói képességeit. Galeotto Mátyása emberileg is kiváló volt. 10 6 Bornemissza 1563-ban lett csanádi püspök. Vö. Tallóczy, i. m. (4. j.) 140-143; Thallóczy úgy vélte, a legvalószínűbb, hogy Corvin Jánosnak, a király törvénytelen fiának tulajdonában voltak a domborművek, mivel Bélay, neve alapján ítélve Béládról kellett, hogy származzon, ahol Corvin Jánosnak vára volt. 7 Fehérmárvány lizéna több töredéke, ajtókeretek, festett, reneszánsz bőségszarus-gyümölcsfüzéres párkánytöredék, vörösmárvány feliratos oltármenza töredékei, egy nagy reneszánsz oltár három töredéke, amely eredetileg a várkápolnában állt, azok a legjelentősebb maradványok, amelyek hasonló színvonalat mutatnak, mint a Mátyás budai palotájából előkerült faragványok. Vö. Wenzel G., Diósgyőr egykori történelmijelentősége, Pest 1872; Dümmerling Ö., Diósgyőr vára, Budapesti Szemle, 1958, 3-18. 8 Szendrei J., A diósgyőri vár története, Budapest 1927; Komáromy J., Miskolc élete a Hunyadiak idejében, Borsodi Szemle 6 ( 1962) 88-90; Czeglédy I., A diósgyőri vár, Budapest 1988, 13-19, 40, 94-97. 9 Galeottus Martius Namiensis, De egregie, sapienter, jocose dictis ac /actis regis Mathiae, ad ducem Johannem eins filium liber, szerk. L. Juhasz, Lipsiae 1934. XXIII. 10 Pajorin K., Humanista irodalmi müvek Mátyás király dicsőítésére in Hunyadi Mátyás Emlékkönyv, Mátyás király halálának 500. évfordulójára, Budapest 1990, 333-363.
