Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Mária megkoronázását ábrázoló festménytöredék Duccio műhelyéből
MÁRIA MEGKORONÁZÁSÁT ÁBRÁZOLÓ FESTMÉNYTÖREDÉK DUCCIO MŰHELYÉBŐL Tanulmányunkkal az a célunk, hogy tisztázzunk néhány kérdést, melyek a Szépművészeti Múzeum 16. leltári számú, Mária megkoronázását ábrázoló festménytöredékének eredeti rendeltetésével, valamint mesterének meghatározásával kapcsolatban mindmáig nyitottak maradtak* (12. kép). A Duccio stílusában készült mű első említésével Johann Anton Ramboux (1790-1866) gyűjteményében találkozunk. A gyűjtő, a korai itáliai festészet kedvelője, aki maga is festő volt, a sienai Niccoló di Segnát tartotta a kép mesterének. 1 Később néhány kutató Niccoló apjában, Segna di Bonaventurában vélte megtalálni a mű készítőjének személyét: ez a festő volt, Ugolino di Nerio mellett, a Duccio iskola legjelentősebb képviselője, a mester 1318 körül bekövetkezett halála után. 2 Más művészettörténészek ugyanakkor Duccio közvetlen környezetében folytatták a kutatást: Curt Weigelt a műhely késői termékének tekintette a festményt, Gertrude Coor pedig a Massa Marittima-i székesegyházMaestójával hozta kapcsolatba - az oltárképet ő még Segna müvének tartotta, de újabban már, jogosan, Duccio egyik utolsó, sajátkezű munkájának tekintik. 3 A legérdekesebb hipotézissel * Ezúton fejezem ki köszönetemet Tátrai Vilmosnak, szíves segítségéért 1997 novemberében, a Szépművészeti Múzeumban tett látogatásom idején, Alessandro Bagnolinak, szíves közreműködéséért a sienai Museo dcirOpera del Duóméban és a S. Chiara kolostorban tett látogatásom során, továbbá Elwin Kosternek, a computer-rekonstrukciók elkészítéséért, valamint Molly Fariesnek és Anneke de Vriesnek, a tanulmányomhoz fűzött megjegyzéseikért. 1 Catalog der Gemaeide alter italienischer Meister (1221 -1640) in der Sammlung des Conservators J. A. Ramboux, Köln 1862, 18, 92. sz.; Catalog der nachgelassenen Kunst-Sammlungen des Herrn Johann Anton Ramboux, Conservator des städtischen Museums zu Coeln am 23. Mai 1867... durch .1. M. Heberle (H. Lempertz), Köln 1867,20,92. sz. Ramboux attribúcióját elfogadta Boskovits Miklós (Frühe italienische Altarbilder, Budapest 1966, 15. sz.), valamint James H. Stubblebine is (Duccio di Buoninsegna and his school 1. Princeton 1979, 154). 2 Van Marie, R., The development of the Italian schools of painting 2, The Hague 1924, 143-144. (Segna közeli követője); Berenson, B., Italian pictures of the Renaissance, Oxford 1932, 523; Coor, G., Trecento-Gemälde aus der Sammlung Ramboux, Wallraf-Richartz-Jahrbuch 18 (1956) 111 131, főként 112; Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister 1, Budapest 1967, 634; Berenson, B., Italian pictures of the Renaissance. A list of principal artists and their work with an index of places. Central Italian and North Italian schools 1, London 1968, 393. Ccsarc Brandi (Duccio, Firenze 1951, 154. és 162.) véleménye szerint a festmény „ismeretlen Duccio-követő" munkája. 3 Weigelt, C. H., Die sienesische Malerei des vierzehnten Jahrhunderts, Leipzig 1930, 73; Coor, i. m. (2.j.) A Massa Marittima-i Maestà-xà\ ld. Stubblebine,/. m. (l.j.) 1, 71-74; 2, 150-159. k.; Mostra di opère d ' arte restaurate nelleprovince di Siena e Grosseto, Genova 1981 2 , 6. sz.; Ragionieri, G., Duccio. Catalogo compléta dei dipinti (I gigli delFarte), Firenze 1989, 144—145; Carli, E., L'arte a Massa Marittima, Massa Marittima 1995 2 , 51-59.
