Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Egy karintiai szárnyasoltár szobrai budapesti gyűjteményekben
hermelinnel szegélyezett kalappal a fején, olykor vértezet helyett nemesi, sőt fejedelmi öltözetben, az egyértelműen királyi személyt jelölő koronával azonban sohasem. 36 Az osztrák tartományokban, Karintiában is igen kedvelt lovagszent volt a regényes részletekben gazdag életű, ugyancsak keresztény hitre tért és mártíromságot szenvedett római katona, Szent Eustachius is. Kezében általában a megtérésének történetére utaló szarvaskoponyát tart, fején ő is gyakran visel előkelő származásának megfelelően barettet vagy akár hercegi kalapot, koronát azonban ő sem. 37 Az 1500 körüli években Karintiában több szárnyasoltár festett tábláján szerepel Szent Chrysanthus lovagként ábrázolt alakja, aki, a Szent Györgytől kölcsönzött mozdulattal, hosszú lándzsával leszúrja a csontváz képében lábai előtt megjelenő halált. 38 így szerepel szobraink közvetlen környezetében, a stílusanalógiák körében említett irscheni oltár külső szárnyképén Szent Wolfgang mellett is. Míg társának, Dariának ismert koronás ábrázolása, Chrysanthusnak nem. A budapesti királyalak mozdulatlan tartása és mellkasa elé emelt kezei egyébként sem tennék lehetővé a Chrysanthusszal való azonosítást. A Karintiában is ismert és tisztelt, vértezetben és fegyveresen ábrázolt lovagszentek közé tartozik még a 760 körül meggyilkolt, burgundiai származású nemesember, Szent Gangolf, és az ugyancsak fegyveres, hercegi kalapot viselő állítólagos millstätti herceg, Szent Domitian is, 39 akinek azonosítása a lábainál elhelyezett templomépület - a millstätti templom modellje -, alapján is csak a helyi kultusz ismeretében lehetséges. E két lovag felsorakoztatása sem visz azonban közelebb a budapesti királyalak azonosításához. A kutatást az adott helyszínen és korban ábrázolt királyalakok között kell folytatni. A középkori Karintia gazdaságában igen jelentős szerepet játszó bányászattal állt kapcsolatban az elsősorban az ezüstbányászat védőszentjeként tisztelt Szent Oswald kultuszának elterjedése. Northumbria 7. században élt, kalandos életű királyának tisztelete a 14. századtól kezdve terjedt el Dél-Németországban, Svájcban és az osztrák tartományokban, elsősorban Stájerországban és Karintiában, ahol több templomot is szenteltek tiszteletére. 40 A szent több ábrázolását ismerjük a villachi vagy azokkal kapcsolatban álló műhelyek 1510-es évekből származó alkotásain: így a St. Oswald im Rosental templom egykori oltárának nagyon kvalitásos szekrényszobrát, a Peter Peitsch műhelyében 1515 körül készült, Kartitsch plébániatemplomából az innsbrucki Ferdinandeumba került lágyan lírai szekrényszobrot, domborműves alakjával pedig a budapesti 36 Braun, J., Tracht und Attribute der Heiligen in der deutschen Kunst, Stuttgart 1943, 19-22; LCI 5. 16—21; Schreinwachterként szerepel pl. az analógiák között említett muraui Szent Lénárt templomban. Ld. 22.j. 37 Braun, i.m. (36.j.) 240-241; LCI 6. 194-195. 38 Braun, i.m. (36j.) 173-175; LCI 5. 509-510; Schmidt, i.m. (34.j.) 65. 39 Schmidt, i.m. (34.j.) 42; LCI 6. 349-350. 40 Schmidt, i.m. (34.j.) 61 ; Attems, F. - Koren, I, Schutzheilige Österreichs als Bewahrer und Helfer. Ihr Leben, ihre Patronate und Attribute, Innsbruck 1992, 102.
