Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
A Krafft-festmény konzerválása és restaurálása
kai, aki elég régóta és elég jól ismeri őket ahhoz, hogy rögtön felismerje, ha változni kezd egy tárgy állapota, ha szükség van restaurátori beavatkozásra. így kristályosodott ki a Múzeumban a restaurálásról évek óta folyó viták erőterében - ennek a helyzetnek egyik lehetséges megoldása: olyan szakemberek képzése, akik nem valamely gyűjtemény valamennyi tárgyát restaurálják, hanem valamely tárgycsoport gondozói valamennyi gyűjteményben. S minthogy a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeiben képviselt régészeti tárgycsoportok közül eredendően a fémek állapota a legveszélyeztetettebb, érdemesnek látszott az erőfeszítéseket egy fémrestaurátor műhely létrehozására összpontosítani. Talán nem tanulság nélküli a műhely történetének néhány mozzanata sem. A műhely döntő részben a svájci kormány ajándéka, illetve egy genfi művészetpártoló szervezet, a Hellas és Róma Társaság bőkezűségének köszönhetően jött létre. Megvalósításának ötlete öt évvel ezelőtt merült fel egy asztali beszélgetés során Szilágyi János György, az Antik Gyűjtemény vezetője és David Cottier-Angeli, genfi restaurátor között. (Az Antik Gyűjtemény érintett volta aligha szorul magyarázatra; a svájci szakember előtt szintén nem voltak ismeretlenek a fémrestaurálás hazai problémái - akkoriban többször járt Budapesten, hiszen ő restaurálta - felkérésre és ajándékképpen a Dunaszekcsőn talált bronz Marcus Aurelius portrét, a római művészet alighanem legkiemelkedőbb Magyarországon talált remekét). Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a szükséges összeg csakis külső segítséggel és több forrásból lesz előteremthető, mint ahogy az is, hogy a műhely felállításával egyenrangú fontosságú egy azt felelősen működtetni is tudó szakember kiválasztása és taníttatása. így került sor arra, hogy D. Cottier-Angeli irányításával nemcsak a műhely terve és költségvetése készült cl, hanem egy kezdő szakember kiválasztásának követelményrendszere, valamint három hónapos genfi tanulmányútjának programja is. A műhely felszerelésére a magyar hatóságokjóindulatú ajánlásával 1996 tavaszán a svájci kormányhoz beadott pályázat ügyében 1997 elején kedvező döntés született; 1997 nyarára elkészültek az építészeti tervek, 1998 januárjában pedig befejeződött a Szondi utcai épületben a műhely számára kijelölt tér átalakítása, amelynek költségeit a Múzeum fedezte. Még 1997 márciusában pályázati felhívás tétetett közzé a Múzeumi Hírlevélben a műhely kezelőjének kiválasztására. A számos érdeklődő közül végülis csupán négyen adták be pályázatukat - a nyelvtudás vízválasztónak bizonyult. Az 1997 nyarán megtartott kétnapos vizsgán a zsűri egyhangú döntéssel Dági Mariann régészt, örvöst választotta ki. Genfi és bordeauxi tanul mányútjára 1997 őszén került sor, ennek költségeit a Hellas és Róma Társaság biztosította, elsősorban tagjai saját adományából. Egy-egy magyar mecénás révén a műhely nagyértékű informatikai felszereléssel gazdagodott, s így lett módunk arra, hogy méltóképpen lássuk vendégül a Hellas és Róma Társaság húszfőnyi küldöttségét. Az adományozók bőkezűségére a könyvtárépület előcsarnokában elhelyezett tábla emlékeztet. D. Cottier-Angel it és a Hellas és Róma Társaság elnökét a művelődési miniszter a Pro culturel Hungarica emlékéremmel tüntette ki. NAGY ÁRPÁD MIKLÓS
