Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Fra Bartolommeo (két) rajzáról
kemény vonalakkal megrajzolt alakjaival szemben a jobb oldali alaktanulmány rajzmodora puhább, festőibb, s a szürkés-fekete alaptónust fehér csúcsfények élénkítik. A két szerzetesalak együttesét Fra Bartolommeo más műveiben hiába keressük, és az alakcsoportot ikonográfiailag sem tudjuk értelmezni, ugyanakkor az alakokat különkülön vizsgálva csakhamar kiderül, hogy a Fra Bartolommeo és műhelyében készült festmények és rajzok között egyikük sem teljesen társtalan, s a két alakkompozíció egyéb művészeti kapcsolatoknak sincs híján. A kereszt szárát átölelő bal oldali szerzetes alakjához készült rajzvázlatnak további három változatát találhatjuk meg. Ha a négy azonos témájú rajzot összevetjük, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a budapesti alaktanulmány a legjobb művészi színvonalú közöttük. Ennek nyomán készülhetett egy a luzerni Gilhofer és Ranschburg aukciós ház által 1934. június 28-án a 21. szám alatt árverezett vázlatlap, mely bár stílusában követi mintaképét, nélkülözi annak rajzbiztonságát, szerkezeti egységét, plasztikai hatását és kifejező erejét (44. kép). 11 A feltehetőleg szándékos változtatások néhány apró részletre korlátozódnak, például a korabeli feszület-ábrázolásokon gyakran Krisztus lábtámaszaként szolgáló nodusra. a kereszt szárán, a szerzetes csuhája alól kivillanó bal lábfejére, stb. A luzerni rajz másolatának látszik egy még gyengébb kvalitású variáns, mely a különböző fotótárak egymástól eltérő információiból következtethetően jelenleg is valamely magángyűjteményben található (45. kép). 12 A térdelő szerzetes alakja itt kiegészül két kéztanulmányról készített másolattal. Mindhárom említett rajztól lényegesebb vonásokban különbözik a berlini Kupferstichkabinett vörös kréta vázlata, melynek erőteljes vonásokkal megrajzolt, a bő köpennyel hatalmas méretűre növelt szerzetes alakja drámai szenvedélyességével önálló változatot képvisel és alapvetően eltér a budapesti rajz fájdalmas elmélkedésbe merült szerzetesétől. A jó minőségű berlini rajz ugyanakkor (bár sajátkezűségét Berenson vitatta) stílusával igen jól illeszkedik Fra Bartolommeo hasonló technikával készült tanulmányainak sorába (46. kép). 13 A budapesti lap jobb oldali vázlattöredékén látható szerzetes-alaknak jelenleg egyetlen, kevés módosítással és kissé keményebb, szárazabb modorban készült változata ismert, a rotterdami Boijmans Van Beuningen Museumban, Fra Bartolommeo rajzainak legnagyobb gyűjteményében. Az erősen körülvágott rajztöredéken azonban, mely 11 Handzeichnungen aus zwei Privatsammlungen. Versteigerung am 28. Juni 1934. Gilhofer & Ranschburg, Luzern, 21. sz., 2. k. Fekete és fehér kréta, barnás papíron, 285 x 213 mm. 12 A Szépművészeti Múzeum fotótárában (ltsz.: 6377) a Waite Collection Fra Bartolommeo rajzaként (fekete kréta, 10 3/4 x 8 inches), a firenzei Kunsthistorisches Institut fotótárában a firenzei M. Guidi tulajdonában lévő, ugyancsak Fra Bartolommeónak tulajdonított vázlatként. 13 Berlin, Kupferstichkabinett, ltsz.: 482. Vörös kréta, 215 x 188 mm. Gabelentz, i.m. (1. j.) 2. köt. 21, 6. sz., 33. k., Fra Bartolommeo 1505-1508 között készített rajzaként vette fel œwvre-katalogusaba. Berenson, i.m. (1938 2 ), 2. köt. 248, 1770A. sz. Fra Paolino Fra Bartolommeo által inspirált tanulmányaként közli, a pistoiai S. Domenico-templom Megfeszített Krisztusához (ld. később). Hasonlóan vélekedik Muzzi, A., in L 'eta di Savonarola. Fra Paolino e la pittura a Pistoia nelprimo '500, Pistoia 1996, 205, 45. sz.
