Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Giovanni Battista Naldini: Három Grácia Ámorral. Egy firenzei manierista, Botticelli Raffaello és Borghini nyomában
pét a Naldiniétól elválasztó évszázadban Firenzében meglehetősen ritkán találkozunk. Ezért valószínű, hogy Naldini Három Gráciája szándékosan utal vissza a Primaverám és nem zárható ki, hogy a budapesti festmény valamilyen módon a Mediciek környezetéhez kapcsolódik. A Primavéráwal először Charles Dempsey hozta kapcsolatba a budapesti képet, majd legutóbb Veronika Mertens. 43 Az utóbbi szerint is Botticellire utal a Gráciák áttetsző ruhája, valamint karjaik hármas ritmusa. Még szorosabbnak tűnik viszont a kapcsolat Botticelli festménye és a budapesti kép között, ha nemcsak a három nőalakot vetjük össze. A Primavera számos interpretációs nehézsége mellett is biztosra vehetjük, hogy a Gráciák csoportja közvetlenül és egyformán kapcsolódik a kép középpontjában elhelyezkedő Vénuszhoz és a bal szélén álló Merkúrhoz. 44 Merkúr ugyanis a Gráciák kísérője már az ókori mitológiában is, Vénusz pedig az úrnőjük. Vénusz gyermeke, a nyilazó Ámor éppen az egyik Gráciát veszi célba. Naldininál mintha ennek az ábrázolásnak egy sűrített változatával találkoznánk, hiszen Ámor az íj és a nyíl helyett itt a két említett istenség attribútumaival jelenik meg. A caduceus szerepe Naldini festményén szintén kapcsolatba hozható a Primavéráwal. Botticelli müvén Merkúr felemelve caduceusát szétoszlatja a felhőket. Ez a motívum nagy valószínűséggel Vergilius Aeneisére vezethető vissza, ahol a Merkúr-pálca széltámasztó képességéről olvashatunk: „Evvel vet szelet, evvel arat zivatart, ha a felhők / közt repül" 45 Naldini festményén a repülő Ámor kezében látható caduceus „vet szelet", amire a középső Grácia szélfútta haj fürtje utal. E két ábrázoláson kívül nagyon ritka, hogy Merkúrnak, illetve a caduceusnak ezt a képességét hangsúlyozzák, 46 a Három Grácia Ámorral tehát ebből a szempontból is a Primaverához kapcsolódik. Botticelli képe mellett viszont az irodalmi forrás is ismert lehetett Naldini környezetében, hiszen az Aeneisnek a fentebb idézett néhány sora a Hierogtyphicábm is megtalálható. 47 A Grácia szélfutta haj fürtjének a motívuma szintén nem Naldini invenciója, hanem Dürer Négy boszorkány című metszetéről, vagy annak Nicoletto da Modenától származó változatáról, a Paris ítéletéről való (23. kép). 48 43 Dempsey, Ch., The Portrayal of Love - Botticelli's Primavera and Humanist Culture at the Time of Lorenzo the Magnificent, Princeton 1992, 34, 30. j.; Mertens, i.m. 203. 44 Ld. Gombrich, i.m. 55-59; Wind, i.m. 114 skk. (Vénusz szerepe), 121 skk. (Merkúr szerepe). 45 Illa (ti. virga) fretus agit ventos et turhida tranat I nubila..., Publius Vergilius Maro, Aeneis, IV/245246, ford. Lakatos István, Budapest 1984. 46 Dempsey 1992, i.m. 38^44, két további példa: Agostino di Duccio márványreliefje, Rimini, Tempio Malatestiano és Jacob Matham metszete: Vénusz érkezése, The Illustrated Bartsch 4 (III), 204 (183). sz. 47 Piero Valeriano, i.m.; a Mercurius címszón belül külön a caduceusvól, 429 E-F. 48 A motívum még korábbra, Zoan Andrea egyik, Mantegna után készült metszetéig, a Négy táncoló nőig visszavezethető: The Illustrated Bartsch 25 (XIII), 18 (305). sz.; Dürer metszetéhez ld. Panofsky, E., The Life and Art of Albrecht Dürer, Princeton University Press 1971 4 , 27, 182. sz., 97. k.; The Illustrated Bartsch 10 (VII), 75 (89). sz.; Nicoletto da Modena metszetén a nőalakok fölötti, már akkor nehezen értelmezhető „O G H" felirat helyére a „pulchriori" szó került, így változott meg a metszet témája, ld. The Illustrated Bartsch 25 (XIII), 62( 289). k., Commentary 2508.110. sz., 245. Dürer metszeteinek hatását Naldinira Tátrai Vilmos mutatta ki: Tátrai, V, Giovanbattista Naldini ismeretlen festménye a Szépművészeti Múzeumban, SzMKözl 4%-49 (1977) 87-104. Naldininak ez a másik képe, a Kálvária más előképek hatását is mutatja. Véleményem szerint a kompozícióhoz egy Raimondi-iskolába tartozó metszet szolgáltatta az előképet, ld. The Illustrated Bartsch 28 (XV), 7(18). sz.: Naldininél Krisztus alakja Vasarira vezethető vissza: Napoli, S. Giovanni a Carbonara, Cappella Seripando, ld. Conti, L., Vasari - Catalogo completo, Firenze 1989,55,34. sz.
