Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Egy mestermívű Imhotep bronzszobor az Imhotep-kultusz intézményesülésének korából?

Összegezve: önmagában is döntően szól bele a ritka /?űm-szerkezetet mutató, közöttük különösen is a Ham-Honszu nevek jó időbeli körülhatároltsága a budapesti szobor szaiszi korra való datálásának bizonyításába. A további bizonyítékok között terjeszthetjük még be az onomasticai vizsgálat során az apa (2), hr-í.ír-dj-s(w) nevének ugyanezen időkeretek közé eső előfordulásait.

61 Nem ennyire szignifikánsak e tekintetben az anya (3), Nofer-Szahmet névformájának és az azonos teológiai mondanivalót hordozó grammatikai névváltozatainak a feltűnései:

62 a késői

63 és a görög-római-korban

64 nem nagy számban ugyan, de egyaránt jelen vannak. Térben viszont sokkalta jobban elkalauzol minket Nofer-Szahmet, hiszen - ahogyan azt Hoenes megállapította - a Szahmet-et involváló személynevűek az Újbirodalom után - megint - Memphis, az istennő fő kultuszközpontja körül összpontosulva találhatók fel.

65 Sorukból külön is ki kell ragadnunk két, talán témánk szempontjából sem érdektelen memphisi hölgyet. Egyikük ama Jahmesz anyja, akiről a 27. din.-i naofor szobra kapcsán itt már esett szó, mint egy, az Imhotep kultuszt több generáción át szolgáló, esetleg megalapításában is szerepet vivő papi család oszlopos tagjáról.

66 Másikuk neve egy démotikus papirusztöredék történetében őrződött meg, amely Eszak-Szaqqara szent állat necropolisából, - sok Imhotep fogadalmi bronz lelőhelyéről -, került elő. A töredék egy fordulatos cselekményű irodalmi emléket tartalmaz, amelynek - bár sürün szőtt cselekményszálai nehezen kibonthatóak - központi alakja a Nanufeszahmet (Ni-nfr-shm.t) nevü hősnő.

67 A mü a kora-szaiszi időben játszódik,

68 amikor Nanufeszahmet a férje, a letopolisi főpap halálát okozó (udvari) intrikák miatt 6 esztendei bújdoklásra kényszerült Memphis necropolisában(í) 61 Ranke PN I 246, 7. (Apisstele, Louvre Inv. Nr. 227 - de utóbb hr-ir-' > (?) olvasattal; berlini faszobor Inv .Nr. 8814). Ha figyelembe vesszük a név teológiai variánsát (hr-P-í.ir-dj-sw. két 26. din. szobron [Kairo Inv.Nr. CG 665 és 712]), valamint a nőnemnek megfelelü variánst (Hr-i.ir-dj st: késő v. posztszaiszi sztélé ld. Munro, 256) nagyrészt ugyanerre az időre mutató eredményt kapunk. 62 Hoenes, S.-E., Untersuchungen zu Wesen und Kult der Göttin Sachmet, Bonn 1976,29-33. (Szahmetre vonatkozó teofor nevek felsorolása, csupán Ranke PN-je alapján). 63 nl-nfr-shm.t: 26. din.-ból (!), ld. Ranke PAT, 200, 2 (szoborcsoport, Louvre Inv.Nr. 30/3/). ni-nfrshm.t: 26. din-ból(l), ld. Munro,/.m. (41.

j.) 298, aki a Kairo T.28/10/24/5 Kr.e. 600 körüli sztélé tulajdonos anyja, shm.t -nfr.t: 27-30. din. körűire datált usébti filiációjában, ld. Pernigotti, S., Antichita' egiziane nei Musei di stato della Repubblica di S.Marino, BSEG 13 (1989) No. 10, 138. E felsorolásban helyet kapó 26. din. emlékek tükrében, sőt immár a budapesti darabot is hozzájuk véve, talán eloszlatható a maradék aggály is Kapesz, Noferszahmet szülötte kanopuszedényeinek datálása körül. Ennél a tipológia a 21-26. din. közé mutat, s bár a Kapesz női név jól megfogható a 26. din.-ban, addig a publikáló gondja az volt, hogy Ranke PN-je a Noferszahmet névre csak a 27. din.-ai (berlini Jahmesz szobor) felbukkanását dokumentálta, ld. Laurent, V., Antiquités égyptiennes. Inventaire des collections du Musée des Beaux-Arts de Dijon, Dijon 1997, 69-70. 64 Nfr-shm.t: egy kora-Ptolemaios-kori usébti filiációjában, ld. Schneider, i.m. (50.j.) 170. A későptolemaida/kora római BM 512 szobortalapzat tulajdonosának lánya: Wildung, i.m. (5.j.) §47. 65 Hoenes, i.m. (62.j.) 29. 66 Jahmesz, Noferszahmet fiának (3 tipusba sorolható) usébtijei is ismertek, Id. Schneider, i.m. (50. j.) 228 et 229; Bourriau, i.JEA 72 (1986) 182 No 240 (=a Birmingham Museum új szerzeménye: A.2 1984); és legfőképp újabban Piacentini, P., BSEG 16 (1992) 69-79. 67 Smith, H. S.-Tait, W. J., Saqqâra Demotic Papyri L, London 1983, No.l. (Dzsedszesep, Nanufeszahmet, Hormakhru története). 68 A novella belső időrendje kora-szaita, míg lejegyzése kb. a Kr.e. 4. sz.-ra tehető, ld. előző j., 61.