Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Egy mestermívű Imhotep bronzszobor az Imhotep-kultusz intézményesülésének korából?
átadták-e vagy sem. Ám e szobrocskához - most már egyre inkább úgy tűnik - nem létezik egyetlen, az értelmezést azonnal eldöntő kulcs, ehelyett megismerése sajátosan mindig különféle kiállítások körül kirajzolódó szellemi erőterekben lendült előre. 1842-ben már jelen van e darab Fejérváry Gábor évtizedek óta formált, az érdeklődők elől sem elzárt eperjesi magángyűjteményében, 17 melyben az ókori keleti és antik műtárgyak az egyes kultúrák „családjait" képviselték az „emberiség" művészetében. E gyűjtemény és gazdag, a korabeli egyiptológia szakirodalmával is büszkélkedő könyvtára nemcsak az ízlését finomította a vele tartósabban érintkezésbe kerülőnek, hanem beleolthatta az egyetemes szemléletet is. Ilyen értelemben fordította meg a fiatal Henszlmann sorsát, amikor 1830 táján hozzáférve az eperjesi anyagokhoz, „hajlama" a művészeti kérdések iránti „előszeretetté vá/í". 18 Hasonlóképpen a nagybátyjánál, Fejérvárynál nevelkedő Pulszky Ferenc mintegy „von Haus aus" hozhatta azt a szellemi muníciót, amelyet később a magyar régészettudomány alapjainak lerakásánál vetett be. Az egyetemesség igénye Pulszkyt és Henszlmannt egyenesen a polihisztorságra ösztökélte, így amellett, hogy a már említett tudományágak magyarországi létrejöttét elősegítették, annak is volt némi esélye, hogy személyükben a magyar egyiptológia művelése, megteremtése szintén értő pártfogóra talál. A 19. század első felében az eddig feltételezettnél jóval élénkebb volt a közérdeklődés Magyarországon Egyiptom és régiségei iránt, 19 de e régióban mindez sokáig legfeljebb a jól felkészült dilettantizmus szintjét érte el. Az orientalisztika korai előfutárai, akiktől szintén el lehetett várni, hogy az elhanyagolt egyiptológia megjelenéséért is kiállnak, sokszor még saját szakterületük hazai fejlesztésének érdekében sem tudtak eleget tenni. 20 A bécsi keleti akadémia képzéséből kikerülő magyarokat pedig leginkább a diplomáciai pályán való elhelyezkedés, a Kelettel folytatott kereskedelem praktikus szempontjai motiválták s vonták el. 21 E szellemi közegből tehát különösen kiugrott Pulszky és Henszlmann fejlett kritikai módszere, tág látóköre, pozitivizmusra hajlása. 22 Noha Pulszkyt az ókori Keletre is átterjedő mindentudással ruházta fel egy kései rajongója, a valóságban ennek mégis voltak bizonyos, egyelőre még nem feltérké17 Szerepelt a gyűjteményt bemutató Liber Antiquitatis c. album J. Bucher és W. Böhm bécsi festők által 1842-ben készített akvarell rajzai között. 18 Henszlmann emlékszik vissza így egy 1865-ös folyamodványa önéletrajzi részletében ld. Tímár, Á., Adalékok Henszlmann életrajzához, Ars Hungarica 8 (1990) 134. 19 Jól tükrözik ezt az 1810-től, a magyar folyóirat kiadás második hullámában megjelent lapok, így pl. ?L Hasznos Mulatságok, amely 1818-ban és 1821-ben is foglalkozott az egyiptomi írással. A korszak fölöttébb elnagyolt vázlatát adja, Horváth, J., A magyar egyiptológia története, Budapest 1985, 43 45. 20 Pl. Körösi Csorna Sándornak, a tibetológia megalapítójának sokáig felrótták elfordulását az őshaza kereséstől, vö. Kazinczy, G., Az oroszok, Társalkodó 1841, 64. sz. Pest aug. 11., 253-254. 21 A bécsi Orientalische Akademie-t francia mintára 1753-ban Mária Terézia alapította, ld. Satzinger, H., Das Kunsthistorische Museum in Wien, Die Ägyptisch-Orientalische Sammlung, Mainz am Rhein 1995, 16. A múlt század első felében itt tanult magyarok névsora csak hiányosan áll rendelkezésre. 22 Széles, K., Henszlmann Imre művészetelmélete és kritikusi gyakorlata, Irodalomtörténeti füzetek 126 sz., Budapest 1992.
