Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

ACTUALITÉS DU MUSÉE - MÚZEUMI HÍREK - A Szépművészeti Múzeum 1996-ban

Almok és látomások hat évszázad grafikusművészetében 1996. október 30 - 1997. május 4, Grafikai kiállítóterem Rendezte: Bodnár Szilvia. A kiállítást a rendező által írt magyar és angol nyelvű vezető kísérte: Almok és látomások hat évszázad grafikusművészetében / Dreams and Visions: Prints and Drawings from the Early Fifteenth to the Late Twentieth Century A kiállítás közel 150 rézmetszet, fametszet, rézkarc, litográfia és néhány miniatúra, valamint rajz bemutatásával végigkísérte az álmok és a látomások ábrázolásának történetét a 15. századtól napjainkig (54. kép). A középkorban az álmok és a látomások képi megjelenítései főként a Bibliából, a keresztény szentek legendáiból és a középkori lovagregényekből merítették tárgyukat, a reneszánsz idején azonban - az ókor iránti megélénkült érdeklődés hatására - bővült az álomábrázolások forrásának köre: illusztrációk készültek egyrészt az álomról szóló ókori szövegekhez, másrészt a görög-római mitológia álommal kapcsolatos történeteihez, továbbá a késö-középkor óta egyre változatosabbá váltak az álom-formával bonyolult mondanivalót kifejező allegorikus képek. A kiállítás első felében bemutatott, nagyrészt 15. és 16. századi művek közül az első, mitológiai tartalmú lapok mintegy bevezetésképpen az álomisten, Somnus birodalmába vezettek el, a grafikák második csoportját pedig moralizáló tanulságot rejtő álom-allegóriák alkották. Ezeket követték a bibliai álmok és látomások, illetve keresztény szentek vízióinak illusztrációi. A tárlat második felében, ahol kevés kivétellel a 18. század végétől napjainkig terjedő időszakban létrejött müvek - legnagyobb számban a 20. századi szürrealisták munkái - szerepeltek, kirajzolódott az álom és a látomás fogalmának új értékelése a 18. század közepétől, amikor egyre nagyobb jelentőségűvé vált az álmodó vagy a víziót érzékelő ember személyes élményvilága. Az ábrázolások között megjelentek a vágyálmok és a szorongásos rémálmok (Goya, később Klinger), majd a személyesen átélt álom korábban ritka rögzítése (Kubin), valamint az ösztönös, „automatikus" festésrajzolás például kábítószer hatása alatt (Michaux), illetve a felfokozott lelkiállapotban való, az álomképek tudatos felidézését megkísérlő alkotás (szürrealisták). A kiállítás hat évszázad müveiből nyújtott válogatást, de nem adhatott egyenletesen átfogó képet az álom- és látomásábrázolás történetéről, mert teljes egészében a Szépművészeti Múzeum anyagán alapult, és a gyűjteményből hiányoznak például a romantikus művészek ilyen témájú lapjai. A Vasarely Múzeum kiállításai Theodora Jones Várnay festőművész (USA). Július 18 - augusztus 25. Mészáros Géza és Faragó Szilvia festőművészek (Magyarország - Németország). Szeptember 19 - október 20. Corpus a Kárpát medence művészetében. Október 5 - 27. Ingo Glass szobrászművész (Németország). November 14 - 1997. január 14.