Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
ACTUALITÉS DU MUSÉE - MÚZEUMI HÍREK - Új szerzemény: Adolphe-Félix Cals ismeretlen festménye
ÚJ SZERZEMÉNY ADOLPHE-FÉLIX CALS: KELMEVÁSÁR Adolphe-Félix Cals (Párizs 1810-1880 Honfleur) pályafutását mindössze 12 évesen kezdte, s az 1820-as években több párizsi metsző mellett is dolgozott, többek közt Boucherképeket litografálva. 1828-ban az akadémiai festő Léon Cogniet (1794-1880) segédje lett, aki dekoratív megbízásokhoz juttatta (Louvre, Salle des Papyrus), melyek biztosították megélhetését. Cals azonban inkább a „kisszerű" műfajokhoz, a portréhoz, a zsánerhez és a tájképhez vonzódott, s Cogniet műhelyét elhagyva 1833-tól ezeknek szentelte életet. 1835 és 1848 között rendszeresen kiállított a Szalonokon, de realista hangvételű, nagyrészt a szegénysorsú emberek életét megörökítő kompozícióit sem a szalonlátogató közönség, sem a kritika nem méltatta figyelemre. Az el nem ismertséggel és anyagi gondokkal küszködő Cals pályája csak akkor került egyenesbe, amikor 1848-ban megismerkedett a barbizoniakat és Millet-t pártoló műkereskedővel, Pierre-Firmin Martin-nel („Pere Martin"), aki révén képei vevőre, ő maga pedig a műgyűjtő Armand Doria gróf személyében mecénásra és pártfogóra talált. 1858 és 1869 között gyakori vendég volt a gróf Orroy-i kastélyában (a Compiégne-i erdőhöz közel), barátságot ápolt többek közt Boudin-nel, s kiállított a Salon des Refusées-n. 1871-ben közeli barátjával, Jongkind-del Honfleur-be költözött, s ott élt élete végéig, nagyrészt plain air tájképeket festve. 1874ben együtt állított ki az impresszionistákkal, akik egyik előfutárukat tisztelték benne. Cals életmüvének jószerivel csak az 1845 utáni darabjai ismeretesek. Korai zsanéréi, amelyeken a maga is szegény sorból származó festő munkásemberek és földművesek mindennapos gondjait örökítette meg, elvesztek vagy magángyűjteményekben lappanganak. A Szépművészeti Múzeum 1996-ban vásárolt képe tehát a rajta olvasható 1835-ös évszám folytán kuriózum-számba megy (49. kép). 1 A kompozíció előterében egy polgárias öltözetű fiatal férfi utazóládájából egy vég mintás szövetet emel ki és mutat a képen tőle jobbra, egy széken helyet foglaló másik fiatal férfinak. Utóbbi egyik kezével tétován tapintja meg a szövet csücskét. A két férfi mögött, a háromalakos kompozíció középtengelyében fiatal, köpenybe burkolózó nőalak áll, aki bal kezét gyöngéden a munkásruhás férfi vállára helyezi, de tekintetét elfordítva a semmibe mered. A jelenet szereplőinek egymáshoz való viszonyulása leolvasható testtartásukból és gesztusaikból, s bár a kép pontos témáját, a megörökített érzelmi konfliktus mibenlétét csak találgatni lehet, nyilvánvalóan egy elmesélhető történet egyetlen pillanatba való sűrítését láthatjuk itt. Dramatizált előadásmódja a kompozíciót a kor „nagyfestészetének" talán legjellegzetesebb műfajával, a történeti tablókkal rokonítja, ám Cals a mindennapi életből vett banális kis drámát minden teatralitástól, anekdotizmustól és szentimentális felstilizálástól mentesen, mondhatni, „realista" módon adja elő. Ennek megfelelően festésmódja is csak annyira részletező, amennyire ez az egyes alakok karakterizálásához szükséges, s a jelenet erőteljes ecsetvonásokkal megfestett főszereplői jól elkülönülnek a csak jelzésszerűen érzékeltetett háttértől, ahol egy kocsmai vagy kávéházi asztal látható ülő férfiakkal és egy háttal álló felszolgálónővel. ÚJVÁRI PÉTER 1 Olaj, vászon, 54 x 65 cm; Jelezve jobbra középen: Cals.35; Ltsz. 96.3.B; Restaurálatlan.