Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
ACTUALITÉS DU MUSÉE - MÚZEUMI HÍREK - Az Antik Osztály gyűjteményének új állandó kiállítása
Sem a termek formáját, sem a korábbi tárlókat nem volt mód megváltoztatni. Az új kiállítás rendezése változatlanul az egyre inkább túlhaladottnak érzett időrendi sorrendet vette alapul. Két újítással kísérelte azonban meg túlhaladni a bemutatás történelemkönyv-illusztráló jellegét. Az egyik válogatott hamisítványok, illetve modern utánzatok elhelyezése volt az eredeti darabok között, természetesen mind a feliratok színével, mind szövegével utalva ezeknek a műveknek a többitől eltérő jellegére. A cél kettős volt: egyfelől annak tudatosítása a látogatókban, hogy olyan anyagot látnak, amely egészen napjainkig nem szűnt meg hatni és inspirálni, másfelől az ókori müvek és modern utánzataik összehasonlításával - amiről aligha mond le az érdeklődő múzeumlátogató - a kvalitás- és stíluskülönbségek megfigyelésére, önálló aktív vizuális tevékenységre akart ösztönözni. A másik újítás az volt, hogy a termek egy-egy erre alkalmas pontján a gyűjtemény elhunyt mecénásainak, gyarapítóinak és tudományos feldolgozóinak fényképe néz a látogatóra, alatta annak rövid jelzésével, minek az érdemén jutott a portré-galériába. A fénykép-másolatok barna papírja is arra utal, ami a kiállítás új motívumának fő mondanivalója: hogy a kiállítás, úgy, ahogy ma látható, a magyar történelem két évszázadának, gabonakereskedőtől főhercegig a hazai társadalom legkülönbözőbb rétegeiből kikerült mübarátok lelkesedésének produktuma, hogy a tárgyak és tárgycsoportok mögött emberi életek vannak. Lényegesen felfrissült azonban ezeken a külső újításokon túlmenően is a kiállítás anyaga, részben a megváltozott történeti helyzet hozta új körülmények - szerény, de tervszerű vásárlások lehetőségei, egy új mecénás-réteg lassú kialakulása, az emigráns magyarok érdeklődése a kiállítás iránt -, részben pedig a raktárakban és azokon kívül folytatott tudományos kutatások eredményeképpen. Az Első teremben (41. kép), amely a kezdetektől a Kr.e. 5. század közepéig mutatja be az anyagot, a kiállítást megnyitó ciprusi tárgyak közt megjelentek a múlt század végén Max Ohnefalsch Richtertől vásárolt és sokáig feledésbe merült bronzeszközök, túlnyomó részük azonban a gróf Zichy Ferenc Konstantinápolyban működő diplomata megbízásából H. Layard által 1879 táján végzett ásatásokból származik. A praegörög művészet anyaga a korábban szerzett kykládikus márványidolokhoz járuló új, kalibrált dátumokkal keltezett neolithikus agyagidolokkal, valamint anatóliai márvány hegedűidolok sorával gazdagodott. A minósi és mykénéi művészet emlékeinek szegényes képe thérai fogadalmi mécsesek újonnan azonosított sorával, egy késői krétai vonaldíszes agyagszarkofággal, és a mykénéi kerámia utolsó szakaszában készült tárlóedénnyel színesedett; az utóbbi, az ugyancsak új szerzeményű athéni protogeometrikus vázák szomszédságában, azt a művészettörténeti pillanatot illusztrálja, mikor a mykénéi művészet geometrikussá alakult. A következő tárlókban a görög archaikus művészet anyaga áll, fő központjai szerint elkülönítve. A korinthosi kerámia viszonylagos gazdagságát egy a rvorinthosi-csatorna ásásánál közreműködő magyar mérnök hagyatéka alapozta meg, és sorozatukat az 1859-es cumaei ásatásokból Sayn-Wittgenstein herceg tulajdonába jutott edények megszerzése gyarapította. Az eredeti darabok közt egy ismert athéni hamisító-műhelynek az 1930-as években készült mestermüve látható. Kis vitrinben ugyan, de most először szerepel elkülönítve az archaikus lakón művészet anyaga, közte a Lovas-festö kylixe. A keleti görög művészet fő reprezentánsa a gyűjteményben változatlanul a 6. század közepén készült márvány kuros-torzó, mellette pedig a ciprusi ásatásokból származó „vadkecske^-stílusú állatfrízes kancsó és „Fikellura"amphora, megváltozott műhely-lokalizálással. A boiótiai terrakották különlegesen gaz-
