Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához
tartalmazza. Szíriai Efraim (f373) Máriát lepecsételt írásnak nevezi - titkait egyetlen halandó sem tudja megfejteni. 18 A misztikus költészet Máriát „Krisztus élő könyveként" dicséri, amit a „szellem pecsételt le"; „lepecsételt könyvként, aminek írását csak a pecséttartó maga ismeri", ő a „szövegtekercs, akibe a logosz írás nélkül nyomódott bele" stb. 19 „Ott, (a Sinai hegyen) Isten szavát kőtáblákra véste a Szellem, ez az isteni ujj; itt, a Szentlélektől és Mária véréből az ige maga inkarnálódott, és adta magát nekünk a leghatásosabb üdvözítőként" - mondja Damaszkuszi Szent János (t754) egy Mária születésére írt homíliájában. 20 Mindennek megfelelően a bizánci és italo-bizánci Madonna gyermekkel ábrázolásokon az írástekercs piros színe Mária vérére utal. 21 A Eleusa Istenanya egy 12. századi ikonján Jézus a vörös tekercset - „mint valami frissen szerzett tulajdont" - írja Belting - háta mögött tartja. 22 Az üdvtörténet egészét átfogó Kükkoszi Istenanya ikonján ( 1080 1130, Sinai, Szent Katalin kolostor) az ábrázolás központi motívumaként adja át Mária az (itt testszínü) tekercset gyermekének. 23 Azt gondolom, hogy ezekben a Mária testét szimbolizáló tekercsekben, és a vonatkozó szövegekben kell keresnünk az író gyermeket ábrázoló képek előzményeit. Számos bibliai hely adott alkalmat Máriának tekerccsel vagy könyvvel való azonosítására (Ésaiás 8,1 liber grandis; Esaiás 29,11 liber obsignatus; Ezékiel 2,8 liber involutus; Máté 1,1 liber generationis; Apokalipszis 5,1 liber signatus stb.). 24 Szalamiszi Epifániusz (t403) Esaiás 8,1 nagy tábláját úgy értelmezi, mint a Szűz szeplőtelen ölét, amire Isten maga írt rá. 25 Szent Jeromos (f 419/20) szerint is Esaiás 8,1 voltaképp a szűzi foganás képszerű megfogalmazása; a Máriától született Istenfiú van közönséges betűkkel a táblára írva. 26 Sarugi Jakab (|521) így ír: „Mária úgy jelent 18 Ld. Kalinowski, L., Der versiegelte Brief. Zur Ikonographie der Verkündigung Maria, in Ars Auro Prior. Studia Ioanni Bialostocki Sexagenario dicata, Warszawa 1981, 166. 19 Belting, i.m. (16.j.) 324-326. 20 S. Jean Damascene, Homilies sur la Nativité et la Dormition. Éd. P. Voulet, (Sources chrétiennes N°80), Párizs 1961, 60-61. Vö. Szíriai Efraimmal: „Mózes tartotta egykor a kőtáblákat, amiket Ura írt, József tisztelve becsülte a tiszta táblát, amiben a teremtő fia lakozott." Idézi Lehner, H. F. A. von, Die Marienverehrung in den ersten Jahrhunderten, Stuttgart 1881, 274. 21 Belting, i.m. (16.j.) 326. flg. 177. Athén, Bizánci Múzeum, 12. sz.; Ciprusi (?) ikon 1290 körül, Washington D.C. National Gallery of Art, Mellon Coll., in The Glory of Byzantium. Art and Culture of the Middle Byzantine Era A.D. 843-1261, New York 1997, N°262 ; Berlinghieri: Madonna gyermekkel 1230 körül, New York, Metropolitan Museum of Art, in Kat. The Glory... i.m. N°321; Coppo di Marcovaldo: Madonna del Bordone, Siena, Santa Maria dei Servi; uő: Madonna gyermekkel, Orvieto, San Martino ai Servi, ld. Bologna, F., Les Origines de la peinture italienne, Leipzig 1963, 62, 64. kép stb. 22 Athén, Bizánci Múzeum. Belting, i.m. 326, 647 (79.j.), 648 (120.J.). Ld. Kat. The Glory ... i.m. N° 71. 23 Kat. The Glory ... i.m. N°244, 244. kép. 24 Schreiner, K., „...wie Maria geleicht einem puch." Beiträge zur Buchmetaphorik des hohen und späten Mittelalters, Archiv für Geschichte des Buchwesens 11 (1970) 1437-1464; uő., Marienverehrung, Lesekultur, Schriftlichkeit. Bildungs- und frömmigkeitsgeschichtliche Studien zur Auslegung und Darstellung von „Maria Verkündigung", Frühmittelalterliche Studien 24 (1990) 314-368; uő., Maria Jungfrau, Mutter, Herrscherin, München 1994, 154-172. (Ez utóbbit Urbach Zsuzsának köszönöm). 25 Epifániusz: Panarion haer. 3031. Id. Schreiner, i.h. (1990) 357. 26 Hieronymus: Commentariorum in Isaiam Prophetam libri 3, c.8. PL, 4, col. 114. Idézi Schreiner, i.h, (1990) 357.
