Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához

Squilbeck Mária közbenjáró szerepét hangsúlyozza; a tintatartós Madonna a közbenjárása révén megváltottak listáját diktálja gyermekének. A szerző csatlakozik az általa is csak hivatkozásból ismert P. Kronenburghoz, aki szerint Szent Pál Kolossebelieknek 2.14 interpretációjáról van szó („...eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást... odaszegezvén azt a keresztfára."). Squilbeck azt is megjegyzi, hogy a tintásüveget tartó Madonnák gyakran a szeplőtelen szűz szimbólumaival vannak ellátva: az eredendő bűntől mentes Mária segíti az emberiséget a megváltáshoz.

5 Panofsky a „Brüsszeli hóráskönyv" ún. első dedikácíós jelenetéről (11. kép) azt írja, hogy festője humanizálta az Istenanya mint a „bölcsesség trónja" (sedes sapientae) régi fogalmát. A típus későbbi példái őszerinte a gyermekét tanító Madonna ábrázolásaival érintkeznek.

6 Réau is a gyermekét ími tanító Máriát nevezi tintatartós Madonnának.

7 Vetter arra figyelmeztet, hogy a kutatók túl sokat foglalkoznak az esetleges irodalmi forrásokkal, miközben a formai aspektusokat elhanyagolják. Szerinte az ún. Korbgasse Madonnán (22. kép) a hosszú írásszalag „az ige láthatóvátételét szolgálja. Kézenfekvő János evangéliumának kezdetére gondolni: az et verbum caro factum est van itt «leforditva» a középkori művészet nyelvére: ahogy a pergamen jelenvalóvá teszi az igét, úgy ad a Logosznak alakot Mária."

8 Beeh Clairvaux-i Szent Bernátot tartja a képtípus szellemi atyjának. Feigelhez csatlakozva ő is az eljövendő szenvedésekre és a megváltásra való utalást lát a - szerinte vérrel - író gyermek motívumában.

9 Ringbom - Vetterhez hasonlóan, de tőle függetlenül - azt gondolja, hogy nem feltétlenül irodalmi forrás hatására alakult ki a képtípus. Őszerinte az író gyermek a bizánci Hodegetria kegykép átalakítása révén jött létre. A Krisztus bal kezében levő, eredetileg a logoszt szimbolizáló tekercset a trecento festői kezdik kinyitni. „Az «író Krisztus gyermek Madonnaja» egyik lehetséges változata azoknak a Madonnáknak, ahol Krisztus könyvet tart a kezében".

10 Miner a baltimore-i tondo (15. kép) kapcsán annyit jegyez meg, hogy az író gyermek néha a felnőtt tanító Krisztus prefigurációjának tűnik, máskor - azáltal, hogy a megrendelő nevét beírja az Elet könyvébe - a közbenjárás szimbólumának.

11 Schiller szerint az ún. Korbgasse Madonna gyermeke - Szent Brigitta látomásainak közvetett hatására - a messianisztikus szenvedéspróféciát olvassa.

12 5 Squilbeck, J., La Vierge à l'encrier ou à l'Enfant écrivant, Revue Belge d'Archéologie et d'Histoire de l'Art 19 (1950) 138-139. 6 Panofsky, E., Early Netherlandish Painting. Its Origin and Character, Cambridge (Mass.) 1953, 4748. és 99-100. 7 Réau, L., Iconographie de Part chrétien. IL IL, Párizs 1957, 100. 8 Vetter, E. M., Mulier Amicta Sole und Mater Salvatoris, Münchner Jahrbuch der bildenden Kunst 91 10 (1958/59) 63. 9 Beeh, W., Die Iversheimer Muttergottes mit dem schreibenden Christuskind, Jahrbuch der Rheinischen Denkmalpflege 24 (1962) 112-115. 10 Ringbom, S., Icon to Narrative. The Rise of the Dramatic Close-up in 15th Century Devotional Painting, Abô 1965, 61. 11 Miner, D., Madonna with Child Writing, Art News 64 (1966) 43. 12 Schiller, G., Ikonographie der christlichen Kunst I~IV., Gütersloh 1966-1980, II. 148