Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Hormesz kincstárőr sztéléje
hetett. Hormesz családjának feltételezett genealógiája tehát a következő: A címekre és foglalkozásokra utaló jelölések szűkszavúsága ellenére megállapítható, hogy Hormesz családjának három tagja a thébai Amon szolgálatában állt. Atyjai?) Hui „Amon ékszerésze" (nSd n Jmn) 2] , unokája Paszer „Amon aranyművese" (nbj n Jmn) 22 volt, míg a budapesti sztélén szereplő Dzsehuti az „Amon szolgája" (sdm- c $ n Jmn) 23 címet viselte. Hormesz és Szapair esetében a „kincstár" (pr-hd) hovatartozására vonatkozóan nincs utalás. A moszkvai Puskin Múzeum egyik sztélétöredékének szövegében 24 a sdm( É [...] Jmn Z3-p3-{jr(w)] szavak olvashatók, melyek a [pr-hd ] kiegészítéssel a budapesti és lyoni sztélén szereplő Szapair-re is vonatkoztathatók. 25 Hormesz családjának tehát több tagja is a thébai Amon nem papi szolgálatot ellátó tisztviselői ill. kézművesei közé tartozott. 26 Ozirisz iránti fokozott tiszteletüket dokumentálja a budapesti és lyoni sztélé, melyeket valószínűleg ex-voto-ként helyeztek el Abüdoszban. 27 A budapesti sztélé készítésének ideje a stílusjegyek alapján a XVIII. dinasztia idejére tehető. 28 A szereplők ábrázolási módja több részletében is megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyeket A. Mari ette határozott meg a korabeli abüdoszi emlékek esetében: kicsiny orr, finom arcél, rövid haj, karcsú nyak. 29 Bár Mariette ezeket a kritériumkat a II. Amenhotep-kori (Kr.e. kb. 1438-1412) emlékekre vonatkoztatta, sztélénk készítésének valószínű időpontja inkább III. Amenhotep uralkodásának (Kr.e. kb. 1402-1364) végére tehető. NAGY ISTVÁN 21 Ld. Lefebvre, G., Histoire des Grands Prêtres d'Amon de Karnak jusqu 'à la XXle Dynastie, Paris 1929, 47. A cím értelmezéséről ld. még: Gardiner, A.H., Ancient Egyptian Onomastica /, Oxford 1947, 67*-68*; Drenkhahn, R., Die Handwerker undihre Tätigkeiten im alten Àgypten(Âg. Abh. 31), Wiesbaden 1976, 48; uő. ZÄS 107 (1980) 155. Újbirodalmi viselőiről: De Meulenaere, H., CdE 114 (1982) 209-210: Jaros-Deckert, B., Statuen des Mittleren Reichs und der 18. Dynastie(CAA Kunsthist. Mus. Wien, Lieferung 1), Mainz 1987, 160-62. 22 Ld. Lefebvre, i.m. 48. 23 Ld. Lefebvre, i.m. 43. 24 Hodjash, S. - Berlev, O., The Egyptian Reliefs and Stelae in the Pushkin Museum of Fine Arts, Moscow, Leningrad 1982, 116-17, No 61 (Ltsz.: l.l.a. 6844). 25 Amon kincstárára vonatkozóan Id. Lefebvre, i.m. 53-54 (az „Amon kincstárának őre" és az „Amon kincstárának szolgája" címek viselőinek felsorolásával). 26 Ld. Lefebvre, i.m. 41-58. 27 Ld. Vandier, i.m. 510-512. 28 Az analógiákra ld. Brunner-Traut, E. - Brunner, H., Die Ägyptische Sammlung der Universität Tübingen l-II, Mainz am Rhein 1981, 96 (No 470) 65. kép; Hölbl, G., Museo Arch. Naz. di Napoli, Le Stele funerarie della Coli. Egizia, Roma 1985, 10-14, Tav. V. (Inv. gen. 1036); Bresciani, E., Le Stele eg. del Museo Civico Arch, di Bologna, Bologna 1985, 58-59 (KS 1923), Tav. 24, stb. 29 Catalogue des monuments d'Abydos, Paris 1880, 381.
