Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Eduard von Engerth egy elfeledett képe. Gondolatok a zentai csata ikonográfiájához

EDUARD VON ENGERTH EGY ELFELEDETT KÉPE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN GONDOLATOK A ZENTAI CSATA IKONOGRÁFIÁJÁHOZ A török kiűzéséről készült hatalmas képzőművészeti anyagban egyedülálló csoportot képviselnek az 1697-es zentai csata ábrázolásai. Nem is a korabeli ábrázolások tömege megy különlegességszámba, hanem e téma viszonylag gazdag utóélete a többi hadieseményhez képest.

1 Mivel 1997-ben ünnepeltük a csata háromszázadik évfordulóját, felélénkült az érdeklődés a téma iránt, s részesült belőle Eduard von Engerthnek a Szépművészeti Múzeumban őrzött festménye is, amely a zentai győzelem egyik legmonumentálisabb ábrázolása.

2 E hatalmas festmény eredetileg a budai királyi palota egyik termét díszítette, ám egyelőre ismeretlen okból - hosszú időre eltűnt a közönség szeme elöl, s egészen a közelmúltig összegöngyölve hevert a Szépművészeti Múzeum raktárában. így csupán korabeli metszet reprodukciója, illetve a királyi palota belső tereiről készült fotók adtak hírt létezéséről (30. kép).

3 Ma már rendelkezésünkre áll a múzeum állapotfotója is, amely a korábbi, erősen rövidülő felvételekhez képest jobb lehetőséget kínál a festmény tanulmányozására (31. kép).

4 Engerth müvének témája nem a törökökkel vívott csata - bár a háttérben még feltűnnek a harcoló császári gyalogosok -, hanem a győzelem ünneplése. A központi alak, Savoyai Jenő herceg - aki a zentai csatában a császári csapatok parancsnoka volt 1 A grafikák sokasága mellett jelenleg csupán három közel egykorú nagyméretű olajfestmény ismert, s a 19. század második feléből is legalább ennyi olajfestményről tudunk. A 18. századból: J. Huchtenburgh (1712, Torino, Galleria Sabauda); I. J. Parrocel (18. sz. eleje, Bécs, Pénzügyminisztérium); ismeretlen mester (17-18. sz. fordulója, Bécs, Heeresgeschichtliches Museum); a 19. századból: E. Engerth müvén kívül: A. Romako (1880, Bécs, Österreichische Galerie), Eisenhut F., (1896, Újvidék, Városháza); Bár az 1526-os és az 1687-es „mohácsi", és az 1664-es szentgotthárdi csata, valamint Buda 1686. és Belgárd 1717. évi bevétele is visszatérő téma a 18-19. században, ábrázolásaik száma azért kisebb. Vö: Galavics, G., Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és a képzőművészet, Budapest 1986, 133-134; Graf, D. (szerk.), Die Düsseldorfer Malerschule, Kat. Mainz 1979, 278. 2 Eduard von Engerth: Savoyai Jenő elküldi követét a császárhoz a zentai győzelem hírével 1697. szeptember 11.; olaj, vászon, 510 x 760 cm., ltsz.: 92.5.B. E helyen mondok köszönetet Papp Katalinnak, aki felhívta figyelmemet a témára, s később is segítette munkámat. 3 Doby Jenő rézmetszete, Bécs, Albertina ltsz.: WVZ B 75.; Budapesti Történeti Múzeum Fotótára Kiscell, negatív ltsz.: 25.374/6 x 9; Országos Műemlékvédelmi Hivatal Fényképtára, negatív ltsz.: 17.285. 4 A korábbi tárolási mód eredményeként a kép felülete hullámossá vált, s az egykori vakrámára erősített képszélek jtt-ott rongyosak, illetve hiányoznak. A festmény alsó sávjában található toldás élesen elválik a festmény többi részétől, de az 510 x 760 cm méretű vászon, úgy tűnik, nem szenvedett súlyos esetleges háborús - sérüléseket.