Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
ACTUALITÉS DU MUSÉE-MÚZEUMI HÍREK - Velencei festők kiállítása
A terem utolsó harmadába settecento bozzettók - a bécsi Karlskirche oltárainak vázlatai (Giovanni Antonio Pellegrini, Sebastiano Ricci, Dániel Gran és Martino Altomonte, két velencei és két velencei stílusú osztrák művész alkotásai) -, valamint kisebb vallásos ill. világi témájú kompozíciók (Diziani, Fontebasso, a két Tiepolo, Alessandro Longhi, Ceruti alkotásai), és a már említett vedúták kerültek. A Barokk csarnokban a budapesti Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött 16-18. századi bútorokkal és a Szépművészeti Múzeum 18. századi cassonéjával sikerült a kor Velencéjének hangulatát teljesebbé tenni. A Márványcsarnokba (48. kép) került nagyobb méretű, sei- és settecento képek az újdonság erejével hatottak és valódi szenzációt jelentettek. Legnagyobb részük raktárból került elő, ugyanis Pigler Andor 1950-es évek végi rendezésében az olasz iskola barokk képeinek még viszonylag kevés hely jutott az állandó kiállításon. Meglepő teljességgel adott lehetőséget a gyűjtemény a tizianói hagyomány bemutatására Padovaninótól, Muttónin, Carpionin és Pietro valamint Marco Liberin keresztül, Lazzarinin át egészen Tiepolóig. Ezzel párhuzamosan mutattuk be a Velencébe más városokból érkező művészek, Fetti, Strozzi és Liss alkotásainak jelentős csoportját, valamint a tenebrizmus továbbélését Langetti, Diamantini és Celesti részben újonnan meghatározott alkotásain. A Márványcsarnokban kiállított settecento képek a csarnok emeleti szintjének állandó dekorációjához, Fontebasso, Cignaroli, Luca Giordano és Ruschi alkotásaihoz kapcsolódtak. Tiepolo rendkívüli, Szt. Jakabot mint a clavijói győztest ábrázoló alkotása (mely az utóbbi évek több jelentős kiállításának volt fő darabja Londonban, Velencében és New Yorkban) külön egységet alkotott a Reneszánsz csarnokban, a szent fejét ábrázoló budapesti vörös krétarajzzal és a kompozíció metszetével együtt (mindkettő fakszimile másolatban volt látható). A metszet kompozícióját követő, Gaetano Gandolfi bozzettojellegű Szent Márton képe a Tiepolo iskola, illetve az említett metszet hatását illusztrálta (49-50. kép). A látogató így a természetes hiányok ellenére is, a teljességet érzékeltető és árnyalt képet kapott a velencei festészet gazdagságáról. Ez a gazdagság egyébként csak fele részben köszönhető történelmi gyűjteményeinknek: Pyrker János László 1836-os ajándékának, az Esterházy képtár 1870-es megvásárlásának vagy Pálffy János 1912-es hagyatékának. Igen jelentősek voltak múzeumunk első igazgatójának, Pulszky Károlynak az 1890-es évekbeli vásárlásai, továbbá a későbbi, esetleges magánszemélyektől történt szerzeményezések, melyek gyakorisága kétség kívül a földrajzi közelségnek és a kulturális összetartozásnak volt köszönhető. BARKÓCZI ISTVÁN