Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
Schickedanz a Szépművészetiben
a személy, a hely és az időpont a szokásos kiállításoknál szorosabban fonódik össze, páratlanul kedvező lehetőség adódik. 2 Történeti jellegű kiállításhoz az alkalom és a hely megfelelő volta nem elégséges. Szükséges hozzá az is, hogy legyen mit kiállítani. A jó építészeti kiállítás feltétele a tervrajzok, építés korabeli fényképek, írott és tárgyi források megléte, mely egyáltalán nem jellemző a 19. századi magyar építészek esetében, akiknek hagyatéka nagyrészt nem maradt fenn. Az épületek ugyan mostani fényképekkel is bemutathatok (ha állnak, akkor is gyakran átépítették őket), de az ilyen kiállítás sem hangulatában, élményszerűségében, sem pedig tudományos hozadékában nem mérhető az archív anyagra alapozott kiállításhoz. Schickedanz hagyatéka - nem teljes egészében, nem is egy helyen, hanem részben a leszármazottak birtokában, részben különböző közgyűjteményekben - fennmaradt, belőle az életút fő vonalaiban rekonstruálható. Az anyag összetétele kiállítási szempontból kedvező. Schickedanz tevékenysége a legkevésbé sem volt egysíkú, festő és építész volt egyszemélyben, emellett bútortervező és különböző iparművészeti tárgyak tervezője (díszoklevelek, szelencék, emlékérem). Festményei között arcképek, táj- és városképek egyaránt vannak, fennmaradtak továbbá vázlatok, tanulmányrajzok, vázlatkönyvek. Az építészeti œuvre is változatos. Reprezentatív középületek, emlékművek (zömmel megvalósulatlan tervek), lakóházak, nagy számban síremlékek, ezenkívül speciális feladatok (kút- és hídarchitektúra, kiállítási pavilon, oltár, földalatti vasút lejárati pavilonjai, pálmakert- és zsinagógaterv). Fontosak az életműben a képzőművészet és építészet érintkezési pontjait jelentő alkotások: szobortalapzatok, középületek festéstervei. Mindezt természetesen össze is kellett gyűjteni. A munkát, amelyhez hasonlót normális körülmények között több kutatógeneráció vagy egy team produkál, jelen esetben nagyrészt egyetlen személy, Gábor Eszter végezte el, meglepően rövid idő, 5-6 év alatt. Korábban már foglalkozott ugyan Schickedanz-cal, de csak egyes alkotásaival. A kiállításon és katalógusában realizálódott teljesítmény nagyságát az mutatja meg igazán, ha a magyarországi historizmus építészeire vonatkozó kutatás eddigi eredményeihez mérjük. Az egyetlen több generáció által komolyan kutatott életmű a legjelentősebb alkotóé, Ybl Miklósé. Már 40 évvel ezelőtt kiváló nagymonográfia készült róla, 3 igaz, az életrajz megszületése egyedülálló személyi konstellációnak volt köszönhető, lévén a szerző a nagy építész oldalági leszármazottja. Ez az életrajz nem végeredménye, ha2 1996-ban volt Schickedanz Albert születésének 150. évfordulója és a Szépművészeti Múzeum létrehozását elrendelő törvény centenáriuma, egyúttal a múzeum elkészültének 90. évfordulója. Ugyancsak százéves születésnapja volt a tér túlsó oldalán álló, szintén Schickedanz tervezte Műcsarnoknak, valamint (felállításának törvényi elrendelését tekintve) a kettőt vizuálisan egybekapcsoló Schickedanz-alkotásnak, a Millenniumi emlékműnek is. Ez az együttes - a Hősök tere - az 1896-os (Magyarország ezredéves fennállását ünneplő) millenáris alkotások legfontosabbika, a valaha volt legnagyobb szabású magyar nemzeti ünnep jelképe és emlékmüve, mely központi szerepet kapott az 1996-os millecentenáriumi eseményeken is. A Schickedanz-kiállítás ilymódon a szokásos múzeumi kiállítások jelentőségén túl egy országos rendezvénysorozat részévé is lett, ami sem a látogatottság, sem az anyagi fedezet előteremtése szempontjából nem lehetett közömbös. 3 Ybl, E., Ybl Miklós, Budapest 1956.
